Ritka pillanat ismét belemerültem a tudományos fantasztikum világába. Mondhatni a klasszikusba, mert nem valami űrcowboyos izét olvastam, hanem egy szociológus által elkövetett, társadalmi disztópiát, ahol a gazdasági hatalom kerül szembe a politikai hatalommal, hogy aztán jól felülkerekedjen.

A száz évvel ezelőtti hazai, akarom mondani honfitársi vízió arról, hogy hogyan fogja a pénz legyőzni a demokráciát, Méray-Horváth (néha kötőjellel, néha anélkül) Károly Amerika cézárja (Tolnai, 1931) című disztópiája, amelyet szerény véleményem szerint minden hazai sci-fi rajongónak illene túlélnie.

Ha röviden akarnék nyilatkozni a műről, elegendő lenne, Urbán László A magyar sci-fi kezdeti című cikkének (Galaktika 27. szám, 1977) vonatkozó gondolatát citálni, azaz hogy

A remek részletekkel és lapos eszmefuttatásokkal tarkított regény a magyar sci-fi irodalom egyik legnagyobb vállalkozása: egy gazdasági fikció következetes kibontása, hatásának feltárása egy egész társadalom szerkezetében.

Nos Urbán László egy igazán kedves ember. Mert egyes részletek remekek ugyan, de a regény en bloc pocsék.

Kellet volna egy olvasószerkesztő, aki ezt formába rázza. De hiheti-e bárki, hogy az az ember, aki lapszerkesztőként eltanácsolt az újságírástól Gárdonyi Gézát, az elfogadta volna bárkinek a kritikáját? Ugye, hogy nem.

De mik is azok a remek részletek.

Méray, a szociológus remekül írja le a regény elején a nagyvállalatok gazdasági hatalmának a veszélyeit. Szinte sakkjátszma ként elemzi a lépéseket és ellenlépéseket egészek a katonai konfliktusig, ahol bebizonyítja, hogy az államnak esélye sincs, ha egy egységes gazdasági hatalommal kerül szembe. Mindjárt újabb értelmet nyernek a trösztellenes törvények. Ugyanakkor ezt végig gondolva valahol riasztóvá válik az állami monopóliumok túltengése is.

Nem jó a túlzott hatalom koncentráció, legyen az gazdasági, vagy politikai…

…és hányszor olvastunk azóta olyan regényeket, ahol vállalatok irányítja a jövőbeli világot.

Méray, a feltaláló (az is volt ez a jóember) katonai találmányokat is leír, hogy ez mennyiben saját és mennyiben átvett nem tudom, a giroszkópos harcjármű nekem ismerős valahonnan ismerős. Csak nem Bornemissza Gergely tüzes kereke az alap. Bár ugye a régi barátság Gárdonyival….

Egyszerre újabb rém közeledett. Mint óriási szöcskék, szörnyetegfélék rohantak elő. Néha a földön, néha a levegőben voltak. Fred dülledt szemekkel meredt az egyikre. Egy keréken hol szaladt, hol ugrott, hol repült. Giroszkóp-gép volt, a phillipstowni arzenál remeke. Oldalról elérte a roham elejét. A légpropellerje levágott minden embert az útjából. A giroszkóp mint egy forgó szitából szórta az apró vulkanit lövegeket száz-százötven lépés környezetére. Utána kétszáz lépéssel jött egy másik. Aztán megint kijjebb újabbak. Le volt kaszálva az egész roham.

De a legérdekesebb a regény második fele, ahogy az ifjú Caesar Phillipsonból Amerika cézárja lesz.

Egy olyan kereskedelmi utópia, amely azóta kissé ismerős nekünk, a házhoz szállító üzletek melyek meghatározott időnként csengőszóval jelzik, hogy mehetnek a népek vásárolni.

Az ipari hulladékból előállított, de lám-lám jóízű és olcsó élelmiszerek…

…és az ingyenes reklámújságok, amelyek az akciókat közlik eleinte, majd híreket is szállítanak, hogy befolyásolják az olvasó/vásárló politikai véleményét.

Azt hiszem, mára elmondhatjuk, hogy ismerjük ezeket.

Tiszta Amerika.

Ugye, hogy érdemes!

Lószart! aki nem elvetemült sci-fi rajongó az hagyja. Méray regénye megközelíti az olvashatatlan kategóriát, különösen azért mert attól akar ámerika szakértőnek látszani (a közelében sem járt) hogy angol szavakkal tömi tele a magyarját. Isten bizony ezt a pocsék amerikás magyart leginkább azok beszélik, akik ugyan angolul a büdös életben nem tanultak meg, de magyarul már akkor elfelejtettek, amikor a bevándorlási hivatal visszafordította őket a tranzitterületről.

Nehézkes, rosszul olvasható szöveg. viszont tökéletesen látszik, hogy honnan vannak Méray-Horváth secondhand ismeretei. Ebben a kérdésben különben igen hasznos olvasmány Glant Tibor Dualizmuskori Amerika-kép, utazási irodalom és paródia című munkája.

Ez alapján szinte biztos, hogy az amerikai választási rendszerről, sőt amerikáról való ismereteit Méray-Horváth egyrészt Szemere Attilától (ő próbálta Méray-Horváth szedőgépét eladni Amerikában) szerezte, másrészt a visszatelepülő kivándorlóktól, valamint útibeszámolókból.

Ahhoz képest egész jól sikerült. De, mint mondtam, csak az kezdjen bele, akit unikum jellege vonz, mert különben olvashatatlan és lapos mű, megszórva némi csillámporral.