Azért szeretek a nyitott könyvespolcról könyvet elhozni, mert így olyat is elolvasok, amit könyvtárban, vagy könyvesboltban biztosan otthagynék.
Például Brian W. Aldiss neve nekem nem mondott semmit, pedig (mint azóta kiderült) olvastam tőle egy könyvet, igaz az nem lett a kedvencem. Még akkor sem kaptam volna a könyve után, ha tudom, hogy ő novellájából született Spielberg A.I. Mesterséges értelem című 2001-es filmje.
Viszont így, tudatlanul olvasni kezdtem az Amíg világ a világ (Táncsics, 1970) címmel megjelent regényét. Hozzá teszem így utólag, hogy az eredeti cím a Non-Stop nekem valahogy jobban tetszik.
A fülszöveg rejtélyeskedő felvezetését hagyjuk is, hiszen, ha a mottóból nem is, de az első fejezetcímből biztosan tudhatja az olvasó, hogy a történet egy űrhajón játszódik, még akkor is, ha a szereplők ezt kétlik…
Nehezen indul. Az már biztos. Valami furcsa civilizációval, a "Tat" népével ismerkedünk, akik egyrészt nyíllal vadásznak valami pónika nevű növény erdejében, malacokra, ugyanakkor kábítófegyvert használnak… tulajdonképpen a kábítófegyvert leszámítva, valami középkorinak mondható társadalomba cseppen az olvasó, amikor megismerkedik a főhőssel Roy Complainnel, a vadásszal és a Green törzzsel…
Mit mondjak, amíg Aldiss mester a körülményeket ecseteli, én, az olvasó nagyon szenvedtem a lassú és körülményesnek tűnő mesétől. Aztán csak elérkeztünk oda, hogy összeállt egy csapat, a pap, a vadász, a földműves meg a kereskedő (lett volna egy katona is, de valami közbejön) és elindult kideríteni, hogy hol is vannak, azaz hajó-e a hajó… honnan jöttek és hova tartanak.
És ahogy ők fedezik fel a a hajót az "Holt-úton" haladva, fedélzetről-fedélzetre, az "Élszektor" felé, úgy kezdjük sejteni, hogy… a francokat, és például sejteni véltem sok mindent, egyszer ezt, másszor azt, és ahogy pörgött fel a történet, tulajdonképpen már egyre kevesebb időm volt találgatni, hogy azután… bár volt hasonló tippem, mégis meglepődjek a "Nagy valami"-n.
Baromi jó. [ilyet se sűrűn fogok leírni]
Nekem több szempontból is Merle utópiája a Malevil ugrott be róla. Ez is amolyan élet a katasztrófa után típusú regény, de nem tudnám megmondani, hogy utópia, vagy dísztópia…
Mindenesetre a mottónak választott R. L. Stevenson idézet
Még mindig jobb reménytelenül utazni, mint megérkezni...
sokat mondó.
Ha valaki a klasszikus sci-fit szereti, annak vétek kihagynia.
És remélhetőleg, valamelyik a műfajban utazó kiadó meg látja benne a lehetőséget, mert ez a regény megérdemelné, hogy újra kiadják.
Addig meg irány az antikvárium…
Megéri.
