Mesék. Vajon van-e olyan ember, aki a meséket nem szereti? Persze hülysegét kérdezek, hiszen biztosan van. Talán még egy mesét is találunk egy kalifáról, királyról, vagy kisfiúról, aki nem szerette a meséket…

Én például.... nem is tudom. Vannak olyan mesék, amiket szeretek, és vannak olyanok, amiket nem. Van köztük nép és műmese egyaránt. (Műmese alatt azt értem, amiknek a szerzője ismert.)

Amiért kifejezetten nem rajongok az az, amikor úgy érzem, hogy az adott szöveg gyerekek számára butított változat. Nem véletlenül használom a butított változat kifejezést. Ezek nem egyszerűsítve, hanem együgyűsítve vannak…

Valami ilyen bajom volt már gyerekként a kis Mukk történetével is. Nem azért utáltam, mert púpos volt szegény kisfiú, hanem mert béna volt a mese, amiről, mellesleg azt hittem lett lévén messze keleten játszódik, hogy az ezeregy éjszakaegyik meséje… Pedig nem a kis púpost egy Wilhelm Hauff nevezetű német meseíró követte el, akárcsak az A Spessarti fogadó című mesegyűjteményt (Móra, 1982), amit valószínűleg nem olvasok el, ha ezt tudom.

Nem tudtam, arra viszont emlékeztem, hogy gyerekként nem nézhettem meg egy hasonló című filmet, aminek a főcímében emlékeim szerint csontvázak énekeltek. Ez valószínűleg az 1958-as film változat, de lehetett akár az 1967-es is… Kukk mindegy!

Lényeg, hogy gondoltam lesz valami rémisztő történet, a fogadóról, ahova állítólag csak érkeznek a vendégek, de távozni, csak elvétve távoznak. Olyan ez mint az igaz-hamis történetben a fickó, akiről azt mesélik, hogy álmában infarktust kapott, mert azt álmodta, hogy kivégzik…

De ez a mese, már a fogadó meséje, jó keretet ad további négy történethez. Köztük van a Hideg szív. Ez viszont önmagában is remekmű, a szénégető felemelkedéséről, és elbukásáról, majd megmeneküléséről… Összetett, jó, és tanulságos. Ez az amiért nem tudom jó szívvel leszólni Hauff művét. Ezt nagyon eltalálta.

Azért azon el-elmerengtem olvasás közben, hogy vajon a Németh Tibor György féle (általam olvasott) fordítás, mennyire van együgyűsítve (elvégre a Delfin könyvek sorozathoz készült), a Kosáryné Réz Lola féle fordításhoz képest.

Hogy tényleg Hauff mesélését nem kedvelem, vagy csak a fordítóval nem vagyok kibékülve?
Nem tudom.

Egy biztos a könyvtől nem kaptam meg azt a kellemes borzongást, amire számítottam.

De a Hideg szív miatt megérte elolvasni.