Az úgynevezett skandináv krimi, mint azt már sokan elmondták, nem Nesbøval kezdődött, hanem valamikor a hatvanas évek végén. Legismertebb szerzőként talán a Sjöwall-Wahlöö, szerzőpárt és hősüket Martin Beck felügyelőt említhetném… de a skandináv kriminek van korábbi…
Sokféle krimit kedvelek, bár be kell vallanom, nem a klasszikus detektívtörténet a kedvenc műfajom. Ráadásul a Dupin - Holmes - Poirot (azaz a Poe - Conan Doyle – Christie) trió eleve magasra rakta a lécét, hogy az utánuk jövőknek ne legyen egyszerű megalkotni a maguk extrém…
Persze, hogy olvassunk krimit. Régi krimit meg kiváltképp, mert különben sohasem jövünk rá, hogy a nagymami már nem látott élő dinoszauruszokat, és lánykorában nem lovas futár vitte váltott paripákkal a postát.
Voltak azok a boldog idők, amikor még nem volt bűn, ha a pozitív hős, például egy nyomozó nemhogy dohányzott, hanem még ivott is munka közben. Számolta-e már valaki, hogy a pipázó Maigret felügyelő például mennyi alkoholt önt le a torkán egy-egy nyomozás során? Vagy már ő is azt mondta, hogy…
No, rég volt, hogy ennyit kelljen mindenféle portálokon olvasgatnom, hogy tényleg kerekké váljon az olvasmányélmény. Bevallom soha nem voltam jó színészekből. Még a színész óriásokból sem. Így eleinte okozott némi gondot ez a bulvár téma.
Mert nekem bizony gőzöm sem volt…
Korunk egyik népszerű hazai krimi írójának a műveit az olvasók ki pozitív, ki negatív felhanggal, menetrendszerűen tévésorozatokhoz, de leginkább a Gyilkos Elmék címűhöz hasonlítják. mert valahonnan csak meríteni kell az ihletet a sorozatgyilkosságokhoz…
De vajon mit…
Adhattam volna hangzatosabb címet. Mondjuk, hogy Leszbikus férjgyilkosok! vagy valami ilyesmit, de annyira nem volt érdekes ez a könyv, annyira nincs mit írnom róla... akkor meg minek akarjam eladni a bejegyzést?
Vannak olyan könyvek, vagy inkább tartalmak, amiket, ha tudom, hogy miről…
Azért kellemetlen egy művészieskedő próza után irodalmat olvasni, mert nagyon látszik a különbség, és az ember gyereke akkor már nem csak a fákat sajnálja, hanem a feleslegesen elpocsékolt időt. Jó, tudom ahhoz, hogy tudjam, hogy pazaroltam az időt végig kellett olvasni. Mert ugye a tapasztalat.
Valahogy mindig megharagszom azokra, akik egy egyébként teljesen jó állapotban lévő könyvet kidobnak. Persze van olyan ritka eset, amikor a tulajdonos kvázi kritikaként veti szemétre, mondhatni máglyázási lehetőség hiányában. Bár… a szemétdomb a tulajdonost minősíti, mert lehet, hogy ott lenne…