Azt hiszem annál nagyobb marhasággal nem is lehet kezdeni egy bejegyzést, hogy nem tudom… Merthogy a jelenlegi bejegyzést pont azzal kezdtem, hogy nem tudom, hogy miért olvasok időnként szovjet írókat… de jól esik.

Van az, amikor az ember áll a polc előtt és azon gondolkodik, hogy mit is kéne… és meg akad a szeme egy (talán csak) számára ismeretlen szerző nevén, vagy egy ismeretlennek tűnő furcsa címen. ...és akkor általában tovább nézi a könyveket, hogy inkább biztosra menjen.

Ha az ember gyereke valami rövid szórakoztató művet akar olvasni, nagy valószínűséggel nem nyúl mellé, ha a Rakéta Regénytár egy kötetét választja. Pont ez a megfontolás vetette le velem a nyitott könyvespolcról Jean-Marc Roberts Vincent barátja (Magvető, 1984) című…

Amikor levettem a nyitott könyvespolcról, el kellett gondolkodnom, hogy ez miért is maradt ki. Van egy halvány sejtésem, hogy a címe nem fogott meg, valahogy Korda Gyuri (akkor még nem bácsi!) népszerű borzadványa a Lady N. ugrott be mindig róla, és ez pont elég volt hozzá, hogy…

Úgy jártam, mint az egyszeri paraszt bácsi a viccben a műrepüléssel… hogy Hát erre nem gondoltam. Mert amikor ebbe a hajókoffer projektbe belekezdtem, arra gondoltam, hogy nem lesz mindig egyszerű. Meg arra is gondoltam, hogy nem lesz majd túl népszerű, hiszen nem felkapott könyvek…