Megvallom, már a korai Modern Könyvtár dizájn önmagában is elvarázsolt annyira, hogy az önmagában is elég lett volna, hogy a „szokásos” százforintos ár helyett, magasabb összeget fizessek… Meg aztán anyám, éppen anyám néhány Nora Roberts kötetének az árát vásároltam le.

De az igazi varázst, már a vásárláshoz, a fülszöveg utolsó bekezdése adta. Hogy aszongya:

Thorsteinsson finomtollú író. Műve összhangját nem bontja meg felesleges kommentárokkal, mégis minden sora mögött ott lüktet, mennyire félti, mennyire szeretné megóvni népét a gazdaságilag és erkölcsileg korrumpáló amerikai szelemtől.

Igen, ez volt az igazi ok, hogy mintegy háromszázkilencven forintokért megvettem a rejtélyes nevű Indiri G. Thorsteinsson A 79-es sofőr című (Európa – Modern Könyvtár, 1959) regényét.

Lássuk be, ennek az osztályharcos öntudatnak ott a fülszövegben van reklámértéke. Mondjuk a tartalom más…

Röviden spoilermentesen erről a százhúsz oldalról nem igazán lehet írni. Csak annyit, hogy Noir. Annak nem is rossz, de igazából nincs benne semmi különös.

És innen spoiler… (szerűség)

Van egy szerelmes taxisofőr, a Reykjavíki mindennapokban… Fuvarra vár, vezet, szeret, és közben iszik. Leginkább köménypálinkát. És általában este van, vagy esik… vagy… tulajdonképpen nem igazán emlékszem semmire, csak arra, hogy van egy vidéki fiú, aki a városba került, immáron hét éve. Azóta taxizik. Meg szeszt árul, mint minden taxis… már akkor Reykjavikban. …és persze vannak amerikai katonák is, akik a jó jattot hozzák a Reykjavik és a támaszpont között…

Most találkozik egy nővel (lerobban a kocsija, már a nőnek)… aki (eztán) vele csalja, a beteg férjét, vagy vele is… és a fiú magába fordul… és elindul a végkifejlet felé.

De tulajdonképpen az egész csak a vidéki fiú helykeresésszerűsége a nagyvárosban. Mondjuk, ha annak veszem, akkor azért sokkal jobb.

Meg közben utána olvastam Thorsteinssonnak, és kiderült, hogy a nevében a G. az Gudmundur (ejtsd: Güdmündür, mert ebben a könyvben még van kiejtési segédlet is). Pont, mint a történet főhősének legjobb barátja, aki szintén vidéki fiúból lett taxisofőr.

Tulajdonképpen az a bajom a könyvvel, hogy nem azt kaptam, amit vártam. Ennél már csak az a nagyobb baj, hogy nem tudom megmondani, hogy mit vártam. De legalább kaptam úgy százhúsz oldalnyi depressziót…

…de aki a Noirt szereti, annak biztos tetszeni fog. Szerintem.