Templomosok, rózsakeresztesek, jezsuiták… zsidók, oroszok, franciák, angolok, németek… alkímia, ezotéria, okkultizmus, kabbala… mind részesei – lehetnének - a TERV-nek, a Nagy Templomos Összeesküvésnek. Csak a titkot kell megfejteni.

A könyvet befejezve kétségeim vannak. Elvesztem a szövegben és a könyv logikáját követve már magam sem tudom, hogy egy világméretű összeesküvésről, vagy az összeesküvés elmélet gyártásának őrületéről olvastam Umberto Eco az A Foucault-inga (Európa, 2012.) című művében.

Mert, ha minden mindennel összefügg… Ha tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod… Ha hazugságot hazudok…

Az elme képes a legegyszerűbb dolgokat is túlbonyolítani addig, amíg már maga sem képes elválasztani az igazat a hamistól. Okoskodással, szőrszálhasogatással a józan ész legyőzhető. Ilyenkor lesz gondolatokból matematikai egyenlet, ami azt mondja, hogy két féligazság egyenlő egy igazsággal, holott belül azért tudjuk, hogy ez nem igaz.

A fülszöveg könnyed szellemi szőrszálhasogatást, okoskodást ígér

Három kiadói szerkesztő megunja az okkult könyvek „ördöngős” szerzőinek pancserságát, és egy Abulafia nevű számítógép segítségével nekilát, hogy egy tökéletes Tervet kovácsoljon. Az állítólagos Terv értelmében az emberiség sorsa a Világ Urainak kezében van; ez pedig összefügg azzal a gyanúval, hogy Szép Fülöp francia királynak talán mégsem sikerült annak idején felszámolnia a templomos lovagrendet.

Hogy miért használom erre a szőrszálhasogatás, meg az okoskodás kifejezést? Nos igen, talán lenne erre egy jobb szó is: a pilpul. Ez a héber, a tóra tanulmányozására használt kifejezés a szavak, fogalmak aprólékos elemzésére definiálására, és a szövegnek ezek tükrében való értelmezését jelenti. [Talán erre utal a számítógép neve is. Abraham ben Samuel Abulafia (1240-1291) kabbalista, aki isten titkos nevét, a JHWH betűk felcserél(get)ésével kereste. ...és igen megpróbáltam ezt most leegyszerűsíteni.]

Mert Eco professzor műve valójában pilpul.

Egy összeesküvés-elmélet készítése is pilpul… csak éppen olyan, ami az alapvetéssel össze nem egyeztethető fogalom meghatározásokat nem veszi figyelembe, és az irracionalitás átveszi az uralmat a racionalitás felett.

Ez történik a kiadó szerkesztőkkel, Casaubonnal, Belboval, Diotallevivel is. Beszippantja őket a Terv, és a játék valami őrült valósággá kezd válni, amitől, amiből nem tudnak szabadulni.

Engem is beszippantott, megrágott, kiköpött. Szerettem és utáltam egyszerre.

Leginkább a hullámzó ritmusa miatt utáltam. Vannak benne kimondottan köldöknézős részek, amik frontátvonulásos időben azért a bealvással fenyegettek. Meg amiatt, hogy megint rá kellett jönnöm, hogy mennyire hiányos a műveltségem…

Persze ideológiát tudok teremteni a hullámzó ritmusnak, hiszen a könyv csak az inga mozgását követi. Néha holtpontra ér, majd visszafelé újból lendületet kap… Na ugye, hogy ezt is meg lehet magyarázni….

És persze szerettem a történelmet, az okoskodást, a rajzot a e korról, ahol az „ördöngösök” a magukat beavatottnak vallók mindenütt jelen vannak. Jósolnak, tanítanak, gyógyítanak élőben, tévén- interneten keresztül. Meg emelt díjas sms-ben leveszik a rontást…

És a szereplők közül megszerettem Liát, Casaubon feleségét, a tiszta, logikus gondolkodást, amit képviselt, a szeretetét, az aggódását… a nőségét. Ő volt a tiszta forrás. Hogy is mondta a Tervről?

Vigyázz, ha színlelsz, mert mindenki hisz neked...

...Az emberek annak hisznek, aki hajnövesztő szert árul. Ösztönösen érzik ugyan, hogy az illető összeférhetetlen igazságokat passzít össze, hogy nem logikus és nem jóhiszemű. De azt mondták nekik, hogy Isten bonyolult és kifürkészhetetlen, és ezért úgy érzik, hogy az összefüggéstelenség hasonlít a leginkább Isten természetéhez. A valószerűtlenség pedig a csodához. Ti egy hajnövesztő szert találtatok fel. Nem tetszik, ronda játék.

Tudom, hogy ezt a könyvet nem most olvastam utoljára. A hajókofferben a helye.

Hogy utána mi következik egy mára talán nyelvezetében, megfogalmazásaiban avétos, de témájában örök szociográfia. Harminc éve botránykönyv volt… mára talán beértem hozzá.