Rövid írásokat (novellákat, tárcákat, humoreszkeket… főleg az utóbbiakat) tartalmazó kötetek olvasásának, állítólag, az a trükkje, hogy nem szabad végigolvasni, mint például egy regényt. Időnként félre kell tenni, hogy utána újra frissként hasson a folytatás, különben jön a csömör.

Vannak könyvek, amikről sokat hall az ember, de valamiért kimaradnak. Én például nagyon sokáig kerültem az 1956-tal foglalkozó könyveket. Valahogy úgy éreztem még a nyolcvanas évek közepén is, hogy egyrészt túl közeli múlt, másrészt nem hittem benne, hogy akik ebben a témában megjelenthetik a…

Alapvetően kedvelem a mintegy anekdotázásként összekötött rövid történetekből álló köteteket. Ez talán annak köszönhető, hogy gyerekkoromban sokszor hallgattam valami rádióműsort, amiben egy asztaltársaság tagjai vették át egymástól a stafétát és mondtak el történeteket… amolyan „erről jut eszembe”…