Volt egyszer egy zseniális fiatalember, aki egyrészt jókor született, ahhoz, hogy a művei nemzetközi ismertséget adjanak neki. Humora, mesélő tehetsége miatt sokszor hasonlítják a ponyvakirály Rejtő Jenőhöz.

Ha lenne elfeledett nagyszerűségek rovat a blogban, mint ahogy nincs, akkor újabb hazai szerzőt köszönthetnék a rovatban, az 1935-ben elkövetett, és később még tovább csiszolt Gulliver parafrázisa kapcsán, amiről azt írta nagy kedvencem Kolozsvári Grandpierre Emil, még 1941-ben: „Régi ismerősünknek,…