Kár, hogy csak aránylag kevés könyvről tudjuk [itt a magamfajta átlagolvasókra gondolok, nem az irodalmárokra], hogy az valamikor, valahol, valamiért tiltólistára került. Pedig tudjuk - már csak ilyen az ember - hogy a tiltott gyümölcs, édes méz… még, ha zöld is. – hogy az…

Azt hiszem annál nagyobb marhasággal nem is lehet kezdeni egy bejegyzést, hogy nem tudom… Merthogy a jelenlegi bejegyzést pont azzal kezdtem, hogy nem tudom, hogy miért olvasok időnként szovjet írókat… de jól esik.