Sokféle krimit kedvelek, bár be kell vallanom, nem a klasszikus detektívtörténet a kedvenc műfajom. Ráadásul a Dupin - Holmes - Poirot (azaz a Poe - Conan Doyle – Christie) trió eleve magasra rakta a lécét, hogy az utánuk jövőknek ne legyen egyszerű megalkotni a maguk extrém…
Persze, hogy olvassunk krimit. Régi krimit meg kiváltképp, mert különben sohasem jövünk rá, hogy a nagymami már nem látott élő dinoszauruszokat, és lánykorában nem lovas futár vitte váltott paripákkal a postát.
Megint krimi. Vannak a műfajnak olyan darabjai, amik valahogy annak idején (már amikor tizenévesen, nagy mennyiségben olvastam bűnügyi történeteket) nem fogtak meg. Ennek elsődleges oka rendszerint, vagy az író igénytelensége, vagy a főhős szimpatikusságának a hiánya volt. Az előbbi egyszerűen…
Nyár, hőség… én még az a generáció vagyok, amelyik a strandon olvas. meg az is, ahol a nyaralóban a polcon az agyonolvasott Albatrosz (Magvető ’63-’97) és a Fekete (Európa ’68-’90) könyvek, a hazai könyvkiadás két kitűnő krimi sorozatának példányai dominálnak. Mert a…
Nagy piros és nincs meg, mi az? Mondjuk ez elég hülye felütése ennek a bejegyzésnek, de így alakult.
Nem tudom, ki hogy van vele, de ha én azt mondom, hogy krimit akarok olvasni, akkor valami olyanra gondolok, hogy történik valami bűncselekmény (nem kell, hogy gyilok legyen) és azt valamelyik szereplő – még akkor is, ha én az olvasó, tudom, hogy ki és mit bűnözött – megoldandó…