Rájöttem, hogy szeretem a rémtörténeteket. Nem, nem a horrort. Nem a kísértetekről, a vámpírokról, vérfarkasokról… és hasonló lényekről szólókat, hanem az ...

Ezen a blogon ritkán esik szó friss megjelenésről. Így alakult. Viszont ilyenkor a ritka kivétel egyben talán üdítőnek is számít. Különösen akkor, már számomra, ...

Már megint krimi. …és már megint egy sorozat, amiből csak szemelvények jelentek meg magyarul. Ráadásul egy olyan könyv, amit elsőre eléggé lepontoztam a moly.hu-n, ...

Az ember már csak olyan, hogy sokszor a legszívesebben ott hagyná azt a szart, amit társadalomnak hívnak. Remetének állna, vagy legalábbis valami hasonló megfordul a ...

A levelezésben a legjobb az idő. Hogy várni kell a válaszra. Hogy várni tanít. Azt hiszem, hogy ez a legrosszabb is benne. Nem igazán kompatibilis a mai világgal, hiszen ...

Az író is volt egyszer gyerek. Állítólag… Pontosabban minden író volt gyerek, csak nem mindegyik ír róla. Szerencsére. Mondom én, akinek eleve kettős érzései ...

1994. május 6-án átadták a Csalagutat, azaz a Dover és Calais összekötő Csatorna-alagutat. Azon a napon nem történt semmi rendkívüli. Ha történik, akkor egy magyar ...

Vannak könyvek, amikről sokat hall az ember, de valamiért kimaradnak. Én például nagyon sokáig kerültem az 1956-tal foglalkozó könyveket. Valahogy úgy éreztem még a ...

Felnőttként kamaszregényeket olvasni más. Talán, mert a kamaszregényeket felnőttek írják, és így a mondanivaló, az üzenet valahogy másképp ér célba. ...

Vannak dolgok, amiket egyszerűen meg kell írni. Történetek, amiket el kell mondani. Persze nem mindegy, hogy ez mennyire jól sikerül, de a lényeg, hogy el kell mesélni, ...