Nyár van, nyár… röpke lepke száll virágra, s zümmög száz bogár, én meg valami ehhez illő olvasnivalót kerestem. Nyár, vakáció, kaland, esetleg szerelem, de nem az ahol a szerelmi jelentek felcsigázzák a kedvemet, hanem olyan izés…

Persze mondhattam volna úgyis, hogy ifjúsági könyvet kerestem, mint a Nyár a szigeten, az A fantasztikus nagynéni, a Vakáció a halott utcában, vagy a Fecskék és Fruskák, meg A két… ja, azt nem is olvastam, mert "lányos könyv".

Szóval az van, hogy fiúgyermek lévén a tárgykörbe tartozó regények egy része „lányos könyv” minősítéssel kimaradt annak idején, szerencsére, amit tizenegykét évesen ciki lett volna olvasni, az negyven fölött már nem ciki… Lótüdőt. Delfinkönyvvel a kezemben rendszeresen furcsa tekinteteket kapok a buszon. Csak per pillanat valahogy már nem  

Mondjuk ilyenkor, már amikor meglátják nálam a Delfinkönyvet, na akkor sajnálom kicsit, hogy az évek során nem sikerült macsóra vennem a figurát, úgy jobban mutatna, főleg egy pöttyös…

Azt hiszem ennyi magyarázat pont elég ahhoz, hogy miért is választottam Kende Sándor - állítólag nagysikerű - ifjúsági sorozatának egy kötetét, véletlenül pont az elsőt a Lusta Emmi és az indián (Móra, 1979) címűt. Ez annak idején kimaradt. Hiába van indián is a címben, az Emmi, aki lusta, biztosíték volt arra, hogy ez lányoknak van…

Pedig nem. Ez a könyv nem ifjúsági, nem is Emmiről szól… és különben is.

Az ifjúsági könyv a fiataloknak, a korakamaszoknak szól. Szerintem. Ez meg itt nagypapáknak, hogy értsék már az unokát, vagy valami hasonló…
Adva van kilenc novella szerűség, amit az író, vagy a szerkesztő megpróbált regényszerűvé pofozni az által, hogy felállított valami időrendet, meg ugyanazokat a szereplőket használta…

Vannak itt kaland szerűségek, amik olyan sután elhalnak, van itt valami szerelemszerűség, amit igazából nem tudni, hogy ki érez, ki iránt és mit… [Pedig olyan jó néha belebújni a kamaszszerelembe.]

Van öt tizennégy éves (meg egy kötelező öcsi, a kutya most kimaradt) akiknek ez lenne az első utolsó nyara… (a következő majd a középiskola végén) …és ahhoz képest semmi.

Emmi, a címszereplő, van. Főszereplővé az istennek sem tud válni. Ahhoz is lusta.

A másik négy gyerek legalább valamicskét élőbb… Talán Piróka, akarom mondani Piroska a legjobban sikerült figura, talán ő az igazi főszereplő. Meg az öreg Kelen Kelemen, vagy más néven Morgula.

Valójában a könyv nekik szól, már a Morguláknak, az ilyen a kamaszokat nem értő, csendet és nyugalmat akaró, folyton morgó öreguraknak. Hogy milyennek kéne látniuk a kamaszokat… Már egy másik öregúr szerint.

Én meg nagyjából egyidős lévén Kende hőseivel nyugodtan kijelenthetem, mi sem voltunk ilyenek. Ennél még az én nyaraim is kalandosabbak voltak… pedig. Szóval annak idején nem hibáztam, hogy kihagytam.

Azt hiszem, Kende Sándor műveit nem fogom keresni. Nem mondom, hogy elszaladok előlük, de szánt szándékkal a közeljövőben egyet sem fogok olvasni.

Majd, ha nagypapa leszek… akkor… talán.

Még mindig nyakig az összevisszában… azaz beharangozó nélkül. Elvégre nyár van, nyár…