Habkönnyű. Tudom, hogy értékítéletként ez amolyan degradáló kifejezés, ami már-már az értéktelenség érzetét kelti, de amíg olvastam, végig ez járt a fejemben. Pedig nem értéktelen, csak nem is akar komoly irodalomnak látszani, csak játszani.

  Minden emberben ott lapul valahol voyeur, csak ugye az nem mindegy, hogy hol meg hogyan tör ki mindez belőle, mert ugye nem mindegy, hogy a függöny mögül lesi valaki a szomszédjai életét, vagy egy fáról fürkészi távcsővel a hálószobatitkaikat.