Valahogy mindig azt hiszem, hogy Holokauszt témában nem tud egy szerző sem újat, új nézőpontot mutatni, hogy már nem döbbent meg, hogy már nem ráz meg, és aztán mégis…

Kezdhetném azzal a talán tőlem is elhangzott kijelentéssel, hogy „A fiúk nem olvasnak pöttyöst!” Ez azért nem olyan evidencia, mint a „fiúknak fütyijük  van…” kezdetű.  Mondjuk én tényleg nem sok a lányoknak szánt pöttyöst olvastam, ezzel szemben a fiúknak szánt csíkosból se többet.