Nem tudom, ki hogy van vele, de ha én azt mondom, hogy krimit akarok olvasni, akkor valami olyanra gondolok, hogy történik valami bűncselekmény (nem kell, hogy gyilok legyen) és azt valamelyik szereplő – még akkor is, ha én az olvasó, tudom, hogy ki és mit bűnözött – megoldandó…

Van az úgy, hogy az ember nem vágyik többre, mint egy krimire, és ha a borító nem igazít útban, olyankor a fülszöveg (már, ha van) vagy a beleolvasás alapján dönti el, hogy jó lesz-e az. Na most, amikor a Nyitott könyvespolc könyvei között keresgéltem, akkor Max von der Grün…