Az utóbbi időben sok krimit olvasok. Teszem ezt azért is, mert a hetvenes-nyolcvanas évek könyveihez aránylag könnyen és mindenképp pénztárca takarékos módon jutok hozzá. No meg azért is, mert ott a két legendás sorozat (ma tán nincs is ilyen) az Albatrosz könyvek (Magvető), és a Fekete könyvek…
Sok mindent használunk könyvjelzőnek. [Én éppen egy Múzeumi belépőt, de ez most mellékes.] és a könyvjelzőinket rendre hajlamosak vagyunk egy példányban benne felejteni, épp ezért sokan, csak úgy fognak valamit, hogy „jó lesz…”
Van, aki csak az újság szélét tépi le… és akinek évekkel, évtizedekkel…
Van itt egy könyv az 1001-es listáról, amiről csak spoilerezve tudok írni. És kivételesen nem is akarnék másképp, bár a könyv nagyszerűsége szerintem a hogyanban rejlik, és nem a történetben. Egy biztos, hogy szerintem bármikor újra olvasható…
Nem szeretek elmebetegek bőrébe bújni. Viszket. És egy jó író eléri azt, hogy az olvasója belebújjon a hősének a bőrébe…