Valahogy szétesett minden. Olyan volt ez a szeptember, mintha a szokásos huszonnégy helyett csak tizennyolc órából állnának a napok. A hónap közepén azt hittem, hogy októberben olvasónapló címmel egy sort sem fogok írni, ami ezeknek a bejegyzéseknek az olvasottságát tekintve nem…
A valóság fontos építőeleme az összeesküvés elméleteknek. Elvégre ezeket az építőköveket fogja össze a képzelet meséje. csak azt nem tudom soha, hogy hol kezdődik az összeesküvés elmélet, hol a történelmi fikció…
A nyitott könyvespolcon akadt a kezembe az Egyik…
Ha azt a szót hallom, hogy munkaszolgálat, elhurcolt emberek jutnak eszembe… Pedig nem egészen úgy kezdődött. Félreértés ne essék, ez a sztori eredetileg valami ésszerűnek indult, aztán jött a második zsidótörvény…
Valahogy mindig azt hiszem, hogy Holokauszt témában nem tud egy szerző sem újat, új nézőpontot mutatni, hogy már nem döbbent meg, hogy már nem ráz meg, és aztán mégis…
Hmmm… a szerelmes regényekre (és itt most tényleg a szerelmes regényekre gondolok, és nem azokra a romantikusnak mondott művekre, ahol a lényeget - többé vagy kevésbé naturális ábrázolásban - az adja, hogy a hős ránehézkedik a hősnőre) szokták volt mondani, hogy igazából nem…
Ha az ember Kafkát olvas, egyszeriben úgy érzi, hogy idegenek közt él és idegen mindenkitől. – írja Hegedűs Géza.
Na ezért kerültem eddig Kafkát. Nem szeretek idegen lenni.
Hegedűs ezt az idegenség érzetet azzal magyarázza, hogy
Kafka egész életére, úgy látszik,…
Az író ír. – kezdtem volna ezt a bejegyzést, ha nem Danny DeVito vígjátéka a Dobjuk ki anyut a vonatból (Throw Momma from the Train) jutna eszembe erről a mondatról, az meg valahogy nem illik ide.
De a lényegen nem változtat, hogy mi jutott eszembe Bernard Malamud A lakók (Európa,…
Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy korunk hőse a lúzer. Nem a szegény ember legkisebb fia, aki erejének eszének köszönhetően emelkedik fel, hanem a lúzer, a szerencsétlen balfék, aki már akkor is orra bukik, ha éppen ül.