Mesét olvasni jó. És bár semmi bajom sincs a klasszikusokkal, ahol ódon várkastélyok szolgálnak hátteréül a varázslóknak, tündéreknek, törpéknek és hasonló mesehősöknek, de bizony én szeretem a modern meséket is, ahol autók robognak és a mágus, az például egy bűvész…
Mondhatnánk, hogy azért ne olvassunk rossz könyveket, mert sok a könyv, az élet meg rövid… ami igaz is, de, ha nem olvasunk rossz könyveket, akkor honnan tudjuk, hogy amit olvasunk az jó?
Olyan nincs, hogy ugyan nem ettem még almát, de nem szeretem az ízét. Tehát néha az olvasó…
Van-e hálásabb téma egy szépíró számára, mint a gyerekkor, amikor minden más volt még. Nem azt mondom, hogy jobb, vagy rosszabb (az mindig az egyéntől függ), de más. Lehet róla mesélni, és milyen jó az ismerős helyek biztonsága.
Tulajdonképpen nem is vártam mást, amikor…
Katonatörténetet sokat hallottunk, olvastunk, meséltünk… Igen én még ahhoz a generációhoz tartozom, akinek néhány sör után előjönnek a bakasztorik… néha nem csak a sajátom.
Olyan élmény ez még békeidőben is, amit az embernek ki kell mesélnie magából. A háborús…
Ez még mindig a 2009-es olvasónaplószerűség…
Ha több könyve kezdtem volna bele – amilyen szerencsém volt februárban – ez lett volna a mellényúlások hónapja. Azt hiszem az elhúzódó takonykor az oka, vagy a „recepció, meg a váltság”.
A valóság fontos építőeleme az összeesküvés elméleteknek. Elvégre ezeket az építőköveket fogja össze a képzelet meséje. csak azt nem tudom soha, hogy hol kezdődik az összeesküvés elmélet, hol a történelmi fikció…
A nyitott könyvespolcon akadt a kezembe az Egyik…
Ez bizony egy férfikönyv… nem mondom, hogy érdeklődő nőknek nem ajánlanám, de… De. Nem ajánlanám, tulajdonképpen senkinek sem ajánlanám. Kell hozzá néhány együttható, hogy az ember élvezni tudja. Nekem most szerencsém volt.
Martin Walser Menekülő ló (Magvető –…
…és akkor Heinz Mattek a Hamburgi Karvalyok egykori bokszolója beszedte a pofont az élettől, még nem gondolta, hogy ebből bizony számolás lesz…
Nem lepődnék meg, ha az utóbbi idők olvasmánylistája alapján valaki azt gondolná rólam, hogy éppen rákattantam a II. Világháború környéki visszaemlékezésekre, azon belül is a gyerekszemmel írt történetekre.
Nem, ez nem az érdeklődési körömet mutatja, hanem a pénztárca…
Mondanám, hogy bajban vagyok. El vagyok maradva egy csomó könyvről szóló bejegyzéssel, és néha azt hiszem, hogy az ebben kupacban álló könyvek így jártak… aztán történik valami és hirtelen az egyik könyv aktuálissá válik.
Amikor befejeztem Peter Härtling Panaszos utóhang…