Ha ma(!) beütöm a moly.hu könyves közösségi oldal keresőjébe a nevét, akkor azt az eredményt kapom, hogy íróként 692 könyv esetében jegyzik, fordítóként további 60 mű kötődik a nevéhez. Lássuk be, ez iszonyatos mennyiség… ahhoz, hogy egy ember… még akkor is, ha az illető elmúlt hetven éves.
Alapvetően kedvelem a mintegy anekdotázásként összekötött rövid történetekből álló köteteket. Ez talán annak köszönhető, hogy gyerekkoromban sokszor hallgattam valami rádióműsort, amiben egy asztaltársaság tagjai vették át egymástól a stafétát és mondtak el történeteket… amolyan „erről jut eszembe”…
Azt hittem magamról, hogy egy olvasás során nem tud felbosszantani a propaganda… De tud. Most egy olyan könyvről lesz szó, amiben akkor a vörös farok, hogy, ha mókus lenne, nem tudna felmászni a fára. "Helyetted olvastam" címkéjű poszt következik.
A történelmi regények rajongóinak valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy Hegedüs Géza nagyszerű mesemondó. Én, emlékeim szerint, kamaszként olvastam sokat ezekből a fikciós históriákból, amikor megtörtént események középpontjában olyan főszereplő áll, aki akár létezhetett is volna, de őt csak az…
Nem először van szó ezen a blogon azokról a krimikről, amiknek a hőse Balassa Péter, vagy ahogy az olvasók ismerik: Hód. Valószínűleg ő az a hőse a magyar krimi irodalomnak, aki bár a maga korában roppant népszerű volt, a róla szóló regényeket nem adják ki újra.
Habkönnyű. Tudom, hogy értékítéletként ez amolyan degradáló kifejezés, ami már-már az értéktelenség érzetét kelti, de amíg olvastam, végig ez járt a fejemben. Pedig nem értéktelen, csak nem is akar komoly irodalomnak látszani, csak játszani.
Az elmebeteg sorozatgyilkosos krimik akkor működnek, ha a történet bebújik az olvasó bőre alá. Ha viszket. Bármennyire nem szeretem az ilyen krimiket találkoztam jó néhány ilyennel.
Ha jól emlékszem két dolog miatt kezdtem szocialista krimiket olvasni. Az egyik, a hír, hogy Rubin Szilárd 1973-as kémregényét 2013-ben kiadta a német Rohwolt kiadó, a másik, egy 2010-es interjú, amire ennek a hírnek kapcsán bukkantam rá, és amiben Kondor Vilmos a magyar krimiirodalom…
Valójában kezdhetném úgy is, hogy kedven könyves közösségi portálom budapesti szekciójának tematikájához igazodva vettem kézbe édesanyám egyik kedvenc szerzőjének első kötetét. Ami igaz… is meg nem is.
Nagyon tudok lelkesedni azokért a könyvekért, amik olvasóban kedvet ébresztenek bejárni a színhelyeit, amelyek mint afféle bédekker végig vezetik egy adott városon, városrészen… tájegységen.