"Okos, slágfertig és közkedvelt írónő volt, az irodalmi népköztársaság egyenjogú tagja. Bő negyedszázaddal a halála után terjedelmes életműve ma elsősorban kordokumentumként tarthat igényt az érdeklődésünkre." – kezdte 2009-ben László Ferenc a Magyar Narancsban megjelent Egy praktikus asszony című…
A szerencselovagok, a szélhámosok, még inkább a szélhámos politikusok, no meg a korrupció, olyan téma, ami valahogy örökké jó alapot szolgáltat az íróknak, ha mindez még az elmúlt század elejével párosul, akkor még, persze jó író tollából, lesz egy kis romantikus (ez itt most nem a pornográfia…
Értem én, hogy nincs új a nap alatt, de az azért sokkoló, hogy egy Viktoriánus regény, leszámítva a technikai részleteket, bárhol játszódhatna napjainkban.
Szoktam volt mondani, hogy a hazai könyvpiac negyedik, vagy ötödik szegmenséből szerzem be az olvasnivalóimat, így időnként meglepő olvasmányaim akadnak.
Annak idején, amikor először olvastam a Modern Könyvtár sorozat egy kötetét, valahogy nem is értettem, hogy ezek a mondhatni jellegtelen, kis tarka kötetek milyen meglepetéseket tartalmazhatnak.
Szerencsére, az hogy egy könyv díjat nyert, még nem kel szeretni. Ez különösen igaz manapság a "ki tudja jobban aktivizálni a rajongótáborát" jellegű díjak esetén, de lássuk be, az avatott ítészek által osztogatott díjak sem mindig egyeznek a népítélettel, bár gyakran befolyásolják azt.
Ha le akarom egyszerűsíteni a dolgot, kétféle korrupció van. Már szerintem. Az egyikben a vesztegető a vesztegetettnek kiszolgáltatott kisember. Az áldozat. Majdnem mondtam példát, de szerintem mindenki tud... A másikban, nos a másik esetben, gazdag emberek által odavetett alamizsnáért adja el a…
Úgy vagyok az orosz, vagy szovjetorosz prózával, hogy amikor az író ép nem fullaszt bele a végtelenített tájleírásokba, akkor szeretem. Utoljára talán Ivan Bunyin falusi képei kényszerítettek meghátrálásra, vagy inkább feladásra.
A visszatérő olvasóknak már régóta világos, hogy ebben a blogban frissen megjelent könyvről aránylag ritkán olvashatnak. Viszont cserébe előkerülnek a hazai könyvkiadás (jobbára) méltatlanul elfeledett darabjai is. Mondhatni válogatás nélkül. Illetve…
Az ízlés a korral változik. Például, ahogy emlékszem, és szerettem a magyar Dzsémszbond, azaz a Hód történeteket. Volt bennük valami… valami könnyed s szórakoztató. Ezt az érzést keresem most az újraolvasások során.