Az előző bejegyzésben egy lengyel író Svédországban játszódó krimijéről írtam. Ez önmagában nem lenne különleges, ha nem a szocialista, vasfüggönyös érában született volna. Most egy hasonló hazai mű következik. Egy Franciaországban játszódó krimi, magyar szerző tollából.

Mondhatni nem egy korszerű krimi, ahol a főhős egy nagydarab, nem kicsit elhízott, láncdohányos, és némiképp iszákos rendőr. Bár ezt a leírás ugyan tökéletesen illik gyermekkorom lakótelepi körzeti megbízottjára is, most mégsem róla olvastam, hanem a Quai d’Orsay zseniéről, Maigret felügyelőről.

A kultusz könyvekkel, filmekkel mindig bajban voltam. Különösen akkor, ha amikorra eljutott hozzám a mű, az ismeretségi körömben már sokan hozsannáztak a nagyszerűségén. Ilyenkor mindig az mozog bennem, hogy mi van, ha nem tetszik, vagy csak nem nyűgöz le… mert ilyenkor mindig attól félek, hogy…

A Goncourt-díj (Prix Goncourt) egy francia irodalmi díj, melyet az év "legjobb és legképzelettelibb prózai művének" ajánlanak. – írja a Wikipédia. Nos, ahhoz képest, hogy 1903 óta 109 író vette át a díjat, nem sok díjazott műhöz volt szerencsém.

A sokat és olcsón olvasni célkitűzés legjobb beszerzési forrása a nyitott könyvespolc. [Tudom, a könyvtár is lehetne alternatíva, de ott túl nagy a választék, és időre kell olvasni.] Itt meg viszek, hozok, és nem veszek el a választékban, így néha olyan könyveket is elolvasok, amit amúgy a kezembe…

Attól, hogy valami zseniális… nos, attól még nem kell szeretni.

Kár, hogy csak aránylag kevés könyvről tudjuk [itt a magamfajta átlagolvasókra gondolok, nem az irodalmárokra], hogy az valamikor, valahol, valamiért tiltólistára került. Pedig tudjuk - már csak ilyen az ember - hogy a tiltott gyümölcs, édes méz… még, ha zöld is. – hogy az…

Az idén ez lett a tizenharmadik. Már krimi, amit elolvastam, és bizony mindegyiket a múlt század második felében adták ki. Jó, ez kicsit durván hangzik. Bár igazából ez a kilencvenes éveket megelőző könyvkiadást takarja. Nem, most nem szocialista krimi került sorra, hanem egy…

Vannak könyvek, amik elolvasása után erősen gondolkodom, hogy ha ezt annak idején… Aztán belátom, hogy akkor mindössze másért szerettem volna. Például azért mert akkoriban (ez jelen esetben a középiskolás éveket jelenti) a kvázi szabadszájúsága fogott volna meg. Most meg… most is csak mégis másképp.

Voltak azok a boldog idők, amikor még nem volt bűn, ha a pozitív hős, például egy nyomozó nemhogy dohányzott, hanem még ivott is munka közben. Számolta-e már valaki, hogy a pipázó Maigret felügyelő például mennyi alkoholt önt le a torkán egy-egy nyomozás során? Vagy már ő is azt mondta, hogy…