Mert cseh. Valójában ennyi minden kellett ahhoz, hogy meggyőzzem magam arról, hogy ezt a szakadt védőborítós könyvet el kell hoznom a nyitott könyvespolcról. A szerző neve semmit nem mondott, a címe nem volt érdekes, és a fülszöveg… valami vörös farkat sejtetett. Holott…
Van-e hálásabb téma egy szépíró számára, mint a gyerekkor, amikor minden más volt még. Nem azt mondom, hogy jobb, vagy rosszabb (az mindig az egyéntől függ), de más. Lehet róla mesélni, és milyen jó az ismerős helyek biztonsága.
Tulajdonképpen nem is vártam mást, amikor…
Vannak jó tollú íróink, akik talán nem is akartak többet, mint szórakoztatni… Van köztük olyan, akit a felszínen tart a könyvkiadás, meg az irodalmi kánon, és vannak olyanok, akiket feledésre ítéltek, pedig… Pedig csak azt csinálták, ami a dolguk. Írtak, a világmegváltást…
Hogyan látta egy amerikai a húszas évek Európáját? Milyen volt az újvilági polgár szemével az óvilág? London, Párizs, Berlin, Velence… és hogy nézte le Európa az amerikaikat.
Amikor a nincstelen parasztgyerek elindul a városba, nem sok variáció van. Ha ott marad és meggazdagszik, neadj elnyeri az öregkirály birodalmát meg a fele lányát, akkor az népmese. Ha csömörlötten visszamegy a faluba, a nemzeti konzervatív.. ha meg marad, de csak melós lesz belőle… no az valami…
Kezdhetném azzal a talán tőlem is elhangzott kijelentéssel, hogy „A fiúk nem olvasnak pöttyöst!” Ez azért nem olyan evidencia, mint a „fiúknak fütyijük van…” kezdetű. Mondjuk én tényleg nem sok a lányoknak szánt pöttyöst olvastam, ezzel szemben a fiúknak szánt csíkosból se többet.
Az út adta bölcsesség, a megvilágosodás, amit csak úgy tudunk megszerezni, ha végigmegyünk rajta. És miközben a saját utunkat járjuk, lehetőséget kapunk, hogy könyvekből, regényekből megismerjük mások útját. Az, hogy tanulunk belőle, vagy nem az már más kérdés.
Ha az ember gyereke valami rövid szórakoztató művet akar olvasni, nagy valószínűséggel nem nyúl mellé, ha a Rakéta Regénytár egy kötetét választja.
Pont ez a megfontolás vetette le velem a nyitott könyvespolcról Jean-Marc Roberts Vincent barátja (Magvető, 1984) című…
Fázom azoktól az íróktól, akiknek minden szava kincs. Valahogy így vagyok Cohelo mesterrel is. Mondjuk az egyik kedvenc idézetem hozzá kapcsolható. „A pofádat befognád Paolo, vagy ráüljek?” De ez Coelho nejétől származik. Állítólag.
Akkora divat lett Coelhot idézni, hogy…
Tudom, hogy divatos leszólni a keleti blokk háború utáni, ideológiával rendesen megpakolt irodalmát, de azért néha nem árt újraolvasni belőle néhányat, mert vannak köztük érdekességek és gyöngyszemek. Már, ha valaki szeret fejlődésregényt olvasni.