Tudom, hogy elfogult vagyok, de valahogy nem lelkesít a gondolat, hogy jogászok, vagyis inkább jogtudósok szórakoztató szépirodalomnak szánt munkáit olvassam. Nem a jogász lét váltja ki belőlem az előítéletet, mert mondjuk egy válóperes, vagy egy sima [lehet erre ilyet mondani, hogy sima?]…
