Vannak rejtélyes szerzők, aki a semmiből bukkannak fel, fényesen bevilágítják az égboltot, aztán nyomtalanul eltűnnek. …talán csak egyszer sült el a tolluk, vagy éppen valaki mást tisztelhetünk egy álnév mögött. Itt van például a hazai ifjúsági irodalom Koplárovics Bélája,

Kamaszként szertettem hús-vér kamaszokról olvasni. Olyanokról, akik ott lehetnének akár a szomszédban, akiknek hasonló problémáik vannak, akik egyszerre jók, és rosszak. Akik gyerekek. Ezért szerettem a Pál utcai fiúkat, a repülő osztályt, a szigeten nyaraló srácokat… és ezért utáltam a gyerekbőrbe…

Van egy könyv, amit kamaszként szerettem. Ez így nem a legpontosabb, hiszen az újraolvasásig eltelt néhány évtized, szóval inkább úgy fogalmazok, hogy tetszett. Történelmi kalandregény. Van benne harc, szerelem… és egy olyan korszakban játszódik, amiről nem sokat írtak.

Nekem egy rablóvezér ne rinyáljon. Legyen délceg és marcona. Változnak a korok, változnak a divatok. Ma már egy lírikus hajlamú bandavezér maximum egy rendőrakadémia sok szintű vígjátékba fér bele. Ott is inkább idegesítő, mint vicces.

Kamaszkorunk „jelentős” vagy csak kedvelt könyveit újraolvasni, nem minden kockázat nélküli elfoglaltság. persze többségében az eredmény az, hogy nem csalódunk a könyvben, de azért okozhat meglepetést, hogy nem a célcsoport szemüvegén át nézzük.

Szoktam volt mondani, hogy a hazai könyvpiac negyedik, vagy ötödik szegmenséből szerzem be az olvasnivalóimat, így időnként meglepő olvasmányaim akadnak.

Nincs abban semmi különös, ha egy-egy író némely műve kiadásánál, valamilyen jól hangzó álnéven szerepel. Szerintem már mindenki hallott ilyen esetről, és kapásból tudna néhány indokot sorolni, ami miatt a szerző, vagy a kiadó így döntött. Aztán idővel az olvasó…

Amikor az embernek tele van a… - kezdődhetne ez a bejegyzés így is, hiszen tényleg, ha éppen elegünk van a világból, akkor nincs jobb, mint elővenni a szórakoztató irodalmat. Ilyenkor jönnek jól nekem, a krimik, meg az ifjúsági könyvek. Kinek mi esik jól… Ráadásul a polcon…

Nyár van, nyár… röpke lepke száll virágra, s zümmög száz bogár, én meg valami ehhez illő olvasnivalót kerestem. Nyár, vakáció, kaland, esetleg szerelem, de nem az ahol a szerelmi jelentek felcsigázzák a kedvemet, hanem olyan izés… Persze mondhattam volna úgyis, hogy…

Valamikor – nem is olyan régen – amikor még nem volt nintendo, meg psp, meg okos telefon, meg hasonló izék, amikor még a gyerekek nem valami monitort bámultak egész nap. Amikor játszottak, hogy ne unatkozzanak (nem online, hanem hús-vér élőben), volt négy testvér…