Bár a teljes Gardner-i életmű, a maga nyolcvannégy Perry Mason történetével, fordításban nem érhető el. Így is bőven akad olvasnivalója a krimikedvelőknek.

Egy tucat feles, négy sör, és kb három üveg bor… és egy felderített gyilkosság. Ez Maigret felügyelő alig egy heti mérlege… bár az igazi bűnös még szabadlábon.

Az utóbbi időben sok krimit olvasok. Sőt előfordulnak az újraolvasások, amik… Az újraolvasással érdekes a kapcsolatom. Alapvetően az a véleményem, hogy úgy újraolvasni egy regényt, hogy az ember emlékszik rá, az azt jelenti, emlékeiben a mű, fontos és jó. És időt csak az ilyenre érdemes áldozni.

Ahhoz képest, hogy a krimiirodalom egyik meghatározó szerzője… Ahhoz képest, hogy az új fordítás 2010-ben jelent meg… Ahhoz képest, hogy a noire irodalom állítólag újra divat… A legnagyobb hazai olvasó közösség, a moly.hu közönsége valahogy nem szereti.

Nem szeretek elmebetegek bőrébe bújni. Viszket. És egy jó író eléri azt, hogy az olvasója belebújjon a hősének a bőrébe…

Megint Simenon. Most megint Maigret. Szeretem azokat a krimiket, ahol a szerzőnek akad még mondanivalója, már a bűnügyi rejtély megfejtésén túl is. …és általában mindegyikben akad, csak én, az olvasó nem minden esetben veszem észre…

Azt hiszem lóversenyes krimit nem nagyon olvastam, leszámítva Molnár Éva Mesemaraton címmel megjelent munkáit, már amennyiben azokat valaki kriminek tudja tekinteni. Elvégre mégis csak egy régi gyilokra derül fény…

Mert Perry Mason gyilkosság nélkül olyan, mint a Dallas Jockey nélkül…

Attól, hogy egy krimi a nyolcvanas évek Magyarországán, azaz a szocialista érában játszódik, nem lesz szocialista krimi.

A krimit szeretem, a rémtörténeteket nem. Írhattam volna thrillert is, meg horrort is… de voltaképpen nem a műfaj a lényeg, hanem hogy nem szeretek félni. És nekem teljesen mindegy, hogy filmen, a tábortűz mellett, vagy könyvben akarják rám a frászt hozni. Leginkább nem kérek belőle. Aztán van, hogy…