Csapatmunka
2020. február 07. írta: regulat

Csapatmunka

Mark Hebden: Pel és a kopó

Sokszor morogtam már a hazai szocialista éra azon krimi kiadási gyakorlatán (gondolok itt a Magvető Albatrosz sorozatára, és az Európa Fekete könyvek sorozatára), hogy a legtöbb esetben csak elhúzták a mézesmadzagot a rajongók előtt.

pel_bor.jpgEgyébként népszerű sorozatokból, életművekből mutattak egy részt… és akár sikeres volt a kiadvány, akár nem (mondjuk akkoriban olyan kevés krimi jelent meg, hogy csak sikeres lehetett) „ejtették” is az írót. Igen vannak kivételek. Christie, Chandler, Simenon, Hammett… hogy a nagyokat említsem. De annyi ígéretes író művéből kaptunk csak egy-egy darabot mutatóba.

Lehetett volna a magyar olvasó például Ispector Pel rajongója is, aki egy jelenleg(!)* huszonöt kötetes sorozat főhőse.

Szerencsére nem vagyok szakértő, így bátran mondhatok olyat, hogy (legalábbis az egy magyarul megjelent regény alapján) a Pel és a kopó (Európa – Fekete könyvek, 1988) egy rendhagyó, ám de klasszikus skandináv krimi. Rendhagyó, mert, semmi köze Skandináviához, hiszen Franciaországban játszódik.

De miért is mondom Mark Hebden, azaz John Harris regényére, hogy klasszikus skandináv krimi?

Azt ugye megszoktuk az angolszász krimiben, hogy van a (nagybetűs) nyomozó, meg a segédje. Ugye nem kell sorolnom a párosokat… És van az ügy (néha több is, de a végére minden összekapcsolódik). Esetleg a háttérben meghúzódik egy több regényen áthúzódó párharc, mint a Holmes – Moriarti párharc. Ennél modernebb az a krimi, ahol nyomozó csoport van. Mint például Simenonnál, vagy a szocialista krimikben. De ügy itt is csak egy van. Aztán jöttek a klasszikus (thriller és horror elemeket még nélkülöző) skandinávok, nyomozó csoporttal és néha több egymástól független üggyel, és egészen hétköznapi rendőrökkel a főszerepben. A végén valahol az olyan tévés sorozatok vannak, mint a CSI…

Nos Pel felügyelő egészen hétköznapi. Rendőrnek zseniális, férfinak… nos nem egy macsó. Egyedül él, de nem, mint egy hardboiled hős, hanem van egy igazán kibírhatatlan házvezetőnője, akitől kissé fél. A nőkkel félénk. Van viszont egy remek nyomozócsoportja… és a nyakába szakad egy valag ügy.

Egy utcai támadó… aki homoszexuálisokra vadászik. (Jut eszembe, akit zavar, hogy a fordítás korából fakadólag nem polkorrekt, az ne olvassa. Itt kérem, buziznak.) Csak hogy a skandinávokra hajazva, némi társadalmi kérdés is előforduljon.

Aztán van némi bandaháború szerűség…

No és egy feltételezett emberrablás…

Persze a végére minden megoldódik, és a három ügynek még véletlenül sincs köze egymáshoz. Bocs, ez spoiler volt.

…és persze Pel közben botladozik a magánéletében. ...mert egy bűnügy sokkal egyszerűbb, mint a női lélek...

Bevallom én bizony eleinte idegenkedtem Pel felügyelőtől, de tényleg van a fickóban és persze a csapatában potenciál, nem véletlen a husznöt kötet. És baromira sajnálom, hogy a sorozatszerkesztő kedve nekünk csak ezt az egyet juttatta.

Egyébként újraolvasva is roppant élvezetes (adtam rá négy csillagot) volt. Nekem.

 

 

 

 

*jelenleg, mert a szerző John Harris lánya, Juliet Hebden néven folytatta a sorozatot, az utolsó krimi 2002-ben jelent meg.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr9515463372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.