A hatalom sötét arca
2018. június 04. írta: regulat

A hatalom sötét arca

Hernádi Gyula: Borotvált tabló

1920. február 17-én a Népszava Conti utcai szerkesztősége előtt az Ostenburg-különítmény négy tisztje várta Somogyi Bélát, hogy egy „titkos” akció keretében letartóztassák. Somogyi nem egyedül hagyta el a szerkesztőséget így nem csak őt, hanem az őt kísérő Bacsó Bélát is le- (vagy inkább fel)tartóztatták. Autóba tuszkolták és az újpesti Duna-parton kivégezték őket.

borotvalt_bor.jpgIgen, a titkos idézőjelben van, mivel a különítményesek annyira biztosak voltak abban, hogy tettük kedves lesz a fővezér (Horthy Miklós) szívének, hogy nem igazán törődtek a nyomaik eltüntetésével. Hofival szólva a trambulinról hugyoztak a medencébe....

Csak hát a fővezér, a leendő kormányzó, megijedt a várható nemzetközi botránytól… valakinek vinnie kell a balhét…

Körülbelül innen indul Hernádi Gyula fikciós kisregénye, a Borotvált tabló (Magvető, 1980). Fikciós, mert a valóságban a tíz évig tartó ügyet, ennyi idő kellett Ostenburgék felmentéséhez, lerövidíti úgy, hogy a hatalom egy fiatal tisztet, bizonyos Tsallner Gézát, odadob koncnak az igazságszolgáltatásnak. Vinni kell a balhét, szól a parancs, és megkezdődik Tsallner kálváriája…

Hogy is mondjam? Rémisztő ez a kisregény. Nem is azért, ami a főhőssel történik, hanem azért, mert az olvasó szembetalálja magát azzal, hogy az ember mennyire ki van szolgáltatva a hatalomnak.

Összeesküvés elmélet…

Állami terrorizmus…

Koncepciós per…

Az ember (értem ez alatt magamat) csak kapkodja a fejét, mert amikor már érti, hogy mi történik Tshallner Géza ex főhadnaggyal, akkor kiderül, hogy az azért mégsem úgy van…

Tsallner sem érti.

Hernádi ebben nagyon erős. Az elbizonytalanításban. A hatalom sötét oldalának megmutatásában. Mindezt teszi, nyomasztó filmszerű képekkel. Mintha csak Jancsónak írna egy forgatókönyvet…

Néha azt éreztem olvasás közben, hogy, bizony, baj az, hogy nincs meg a kellő tárgyi tudásom, sem a korszakról, sem Hernádi képeinek, allegóriáinak megértéséhez. Maga a cím is nyílt brutalitás… Hiszen a borotválás, a kép egy részének pengével kikaparása, a szereplő eltüntetése, nem retusálás… csak a kép megcsonkítása.

Ez a történet, valójában, teljesen független helytől és időtől. Hogy bármikor, bárhol… bárkiből lehet Tsallner Géza. Hogy, akit beránt a gépezet, azt nem ereszti…

Nem egyszerű olvasmány. Kell hozzá egy hangulat, hogy ne vágja sarokba az ember. …és utána idő, hogy megeméssze a hatalom sötét arcának a képét.

Aki, valamiféle titok leleplezését várja a Somogyi-Bacsó gyilkossággal kapcsolatban, az inkább hagyja ki. A gyilkosság, csupán az apropója ennek a műnek, ahol a hatalom a sajátjait sem kíméli, ha az érdeke úgy kívánja. Mert mindenki feláldozható…

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr3314021882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.