A maga nemében unikum
2018. március 15. írta: regulat

A maga nemében unikum

Christian Charriére: Helyettem kis virág...

A klasszikus krimik (az amolyan rejtvényfejtős nyomozások) kedvelőinek azt javasolnám, hogy nézzék meg a borítót, jegyezzék meg a címet (ami egyébként olyan kedves, hogy már évek óta megragadt az agyamban), hogy tudják, hogy mit ne olvassanak el.

helyettem_bor.jpgEgyébként Christian Charriére története unikum a maga nemében. Nem véletlenül kapott érte a szerző  Quai des Orfévres- díjat. Mondhatnám azt is, hogy formabontó, de azért találunk hasonló műveket bőséggel, amik valahogy kicsúsznak egy-egy műfajból. Van ebben hardboiled, noir, thriller… A Helyettem kis virág… (Magvető - Albatrosz könyvek, 1970) egyébként egy szimpla kis családirtás lehetne, de…

De Charriére valahogy csak megkavarja, mint Piszkos Fred a málnaszőrt.

Például azzal, hogy a nyomozó, nem nyomozó…

A történetet egy fiatalember, Jen-Claude Berger vallomása arról, hogy hogyan veszítette el a családját… hogy hogyan tette tiszteletét náluk a gonosz, egy fiatal német lány, egy Ursula nevű nevelőnő képében.

Nem, ez nem spoiler.

Lássuk be, az olvasó már az elején érzi, sejti, tudja, hogy ki áll a tragikus balesetek hátterében, hogy aztán tényleg szembesüljön Ursula… gonoszságával? őrületével? …vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem ezt. Illetve már tudom, de, ha ezt elárulnám, az tényleg spoiler lenne.

Tehát adva van egy lényegében békés, de nem problémamentes család. Kissé különös figurák… A virágainak élő anya kissé őrült, vagy annak tűnik. Az apa egy magába zárkózó tudós. A gyerekek meg… egyébként hat is van belőlük.

…és amikor megérkezik a fiatal nevelőnő, minden felborul végképp.

Tragikus balesetek sora következik be.

Épp csak azt nem tudjuk, hogy miért.

A legidősebb fiú nyomozni kezd. Egyszerre lesz nyomozó, áldozat és bűnös, míg a végén tényleg fény derül a rejtélyre. Összeáll a kép. …talán egyszerűbb, talán betegebb a megoldás, mint ahogy az olvasó várta.

Be kell vallanom, hogy nekem annyira nem jött be. Nem igazán szeretem, azt a fajta a történetmesélést, ami jelenből, a vallomásból, vált vissza filmszerűen a történet elmesélésére. Jobb szeretem az egy idősíkban játszódó krimiket. Jobb szeretem, amikor a főhős nyomoz is, nem csak sodródik az eseményekkel… De mint az elején említettem, ez a történet a maga nemében unikum. Kár lett volna kihagyni.

Meg van vele más bajom is, de ezt majd odabiggyeszetem a lap aljára, hogy aki nem akar igazi spoilert a kötetről, annak ne kelljen olvasnia.

Előtte még egy megjegyzés a fülszöveg kapcsán.

Én készséggel elhiszem, hogy a fülszövegíró bajban volt, de ez akkor is… olyan tudatlan, bigott pártpropagandisztikus mélység ez a fülszöveg, amit büntetni kéne…

 

 

 

 

 

Az van, hogy személy szerint unom a bujkáló háborús bűnös sztorikat.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr5213740230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.