Bűnregények
2017. október 24. írta: regulat

Bűnregények

Friedrich Dürrenmatt: Az ígéret (három kisregény)

Nehezen született ez a bejegyzés, mert milyen címkét lehet ragasztani három olyan kisregényre, ami szerkezetét tekintve mégiscsak krimi, de valahogy mégsem az. A többségi javaslat szerint nevezzük őket bűnregénynek… már, ha egyáltalán kell címkézni.

igeret_borito.jpgMár csak azért is, mert, ahogy a címadó kisregény mesélője, Dr H. mondja a krimi szélhámosság, az olvasó becsapása, mivel a krimiírók:

… a cselekményt logikusan építi fel, úgy tesznek, mintha sakkoznának, itt a gonosztevő, ott az áldozat, emitt a cinkos, amott az orgazda; a detektívnek csak a játékszabályokat kell ismernie, és lejátszotta a partit, már ki is ütötte a bűnöst, győzött az igazság.

Kész az erkölcsi kielégülés, tehetném hozzá.

Na most azért, minden krimiolvasó tudja, hogy ezt az általános szabályt sokan rúgták már fel a klasszikusnak tartott krimiírók közül. Ki azért mert az igazság úgy győz, hogy az erkölcsileg jogos bosszút álló bűnöst futni hagyja a detektív, ki úgy, hogy ezzel teremti meg a folytatás, a további párharc lehetőségét… és persze még van számtalan variáció, arra, hogy a detektív miért nem állít(hat)ja törvény elé a bűnöst. Nem mondom, hogy ilyenkor az olvasó kielégülése, már erkölcsi értelem elmarad, de van az úgy…

És akkor jön Friedrich Dürrenmatt és nem szétfeszíti a krimi kereteit, hanem beleilleszt valami mást, valami többet, hogy amit ír, az bár a bűncselekmény felderítéséről (direkt nem a nyomozás szót használom) szól, és mégsem arról, hanem belső drámá válik, hol a nyomozó, hol az elkövető drámájáva…

Három kisregény az Az ígéret (Európa – Európa Zsebkönyvek, 1968) címet viselő kötetben. A címadó kisregény mellet ott van még az A baleset és az A bíró és a hóhér.

Az Az ígéret főhősének a kérlelhetetlen konoksága, hogy megtalálja a nyom nélküli sorozatgyilkost, a nyomozó összeroppanása sokkal inkább lélektani dráma, mint krimi. És nem ad feloldozást, hogy végül csak kiderül a gyilkos személye.

Az A baleset szintén egy furcsa történet, ahol a „gyilkost” avatott személyek szembesítik a bűnével, egyúttal az olvasó is szembesül azzal, hogy senki sem ártatlan, még akkor sem, ha egész addig úgy tudja magáról. Mert a felszín alatt kisebb nagyobb bűnökkel él együtt mindenki. …és ha hozzáértő kéz kezdi el kaparni a felszínt, akkor ezek a bűnök bizony felszínre kerülnek. Akkor szembe kell nézni velük. Akkor a következményekkel számolni kell, akkor a következményeket vállalni kell.

És a végén ott az A bíró és a hóhér egy kegyetlen sakkjátszma, egy furcsa, ódivatú felügyelővel és egy ifjú kriminalistával, meg egy évtizedek óta húzódó szellemi párbajjal. Persze itt is meg lesz a gyilkos. És itt is elmarad a feloldozás…

Jelen poszt megírásáig a legerősebbnek az Az ígéret tűnt számomra azzal, hogy a nyomozó (erkölcsi) kielégülése elmarad. A legtöbb utólagos kérdést felvetőnek, meg az A bíró és a hóhér. Ez utóbbi ugyanis felveti a kérdést, hogy feloldozást ad-e, ha a bűn felszámolásához vezető út valójában bűncselekmény elkövetésén keresztül vezet. Megkapja-e az olvasó azt a kielégülést, amit a jó győzelme hoz, ha a végére a jó maga is besározódik?

Most mégis, egy társadalmi kampány kapcsán, váratlanul az A baleset lett a legfontosabb számomra. lehet, hogy előtte is az volt, csak nem tudtam mihez kötni ezt a „biblikus” történetet, amiben a bűnös kvázi isten ítélőszéke elé kerül.

Nem tudtam, hogy ennyire fontos a szembesítés drámája számomra. Hogy a kisebb és nagyobb bűnökkel el kell számolni, hogy el kell számoltatni… Hogy nem azért fontos a bűnöst szembeállítani a bűnével, hogy a törvény ítélje meg azt (hiszen számtalanszor a bűn egzakt módon nem bizonyítható), hanem hogy a saját lelkiismeretével kelljen szembenéznie. Hogy ne higgye magáról azt, hogy ő jó, hogy ő ártatlan. Hogy lássa a tettei következményét. Mert mindennek van következménye.

Dürrenmatt zseniális, ahogy drámává emeli az egyszerű krimit. Ahogy bűnregénnyé teszi a bűnügyi történetet, amiben nem a bűn felderítése, a tettes leleplezése lesz a fontos, hanem a konkrét eseten túlmutató erkölcsi kérdések, hogy ezeken elgondolkodva, ezekre választ keresve jusson el az olvasó a várt erkölcsi kielégüléshez.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr4613066810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.