Férfi álmok démonjai
2017. szeptember 25. írta: regulat

Férfi álmok démonjai

Jules Barbey d’Aurevilly: A karmazsin függöny

Rájöttem, hogy szeretem a rémtörténeteket. Nem, nem a horrort. Nem a kísértetekről, a vámpírokról, vérfarkasokról… és hasonló lényekről szólókat, hanem az emberi lélek sötét bugyrait bemutatókat. A rémes történeteket.

karmazsin_borito.jpgHatározottan kedvelem Poe, vagy Bierce meghökkentő meséit, meg a késői utódokat, Rold Dahlt és James Thurbert. Valamiért eszembe sem jutott, hogy más nemzet képviselői is jeleskedhetnek ebben a műfajban. Aztán a minap a kezembe került egy bizonyos francia úriember Jules Barbey d’Aurevilly Ördögi dolgok (Les Diaboliques) című kötetéből kiválasztott három írás, ami magyarul Jékely Zoltán fordításában, az A karmazsin függöny (Szépirodalmi – Olcsó Könyvtár, 1971) címmel jelent meg.

Mondom egyből a kötet legnagyobb hibáját: azóta se adták ki.

Pedig van ezekben a történetekben valami lebilincselő… főleg férfiolvasóként. Mert ezeknek az ördögi történeteknek a főszeplői nők, méghozzá nem hétköznapi nők. Bestiák, afféle végzet asszonyai. Nők, akiket a szenvedélyük vaddá, félelmetessé, riasztóvá tesz.

Szerelem, szenvedély, vágy, testiség… és őrület. Ezeknél a nőknél valahogy a test és a lélek nincs összhangban, már, ami a szépséget illeti.

Férfiöltözők, fiú szobák, kocsmai történetek démonjai ezek. Olyan kísértések, aminek "ártatlan" férfilelkek nem tudnak ellenállni, amik bűnbe visznek, vagy éppen gyávává tesznek… akik miatt a férfi erkölcsileg elbukik.

Mint azt Jékely az utószóban írja d’Aurevilly élete, és szerelmi élete nem volt egyszerű baleset. Ateistából lett hívő katolikus, liberálisból a szabadgondolkodás ellensége... Történeteinek démoni(zált) női őt magát kísértették. Hiába tesz úgy, mintha másodkézből származó történeteket adna közre. Mintegy okolásul.

Zseniális írások ezek.

Nem mellesleg ezekről a démoni nőkről szóló művet szinte a megjelenéssel egy időben 1874-ben be is tiltották. Aztán majd tíz év kellett ahhoz, hogy újra kiadásra kerüljenek ezek a szerelemről, gyilkosságról, házasságtörésről, bosszúról, gyűlöletről, testiségről szóló rövid írások.

És d’Aurevilly mindezt úgy oldja meg, hogy az olvasót magába szippantja a történetek szenvedélye. Olyan rémes történetek ezek - mert azért a rémes történet pontosabban fejezi ki a tartalmukat, mint a rémtörténet – amiket az olvasó nem akar átélni. Még csak azt sem kívánja, hogy az álmaiban előjöjjenek. Van benne valami ellentmondásos plusz, amiről Jékely azt mondja:

Íme, a nők örök bolondja ezt hagyta az utókorra énje nőgyűlölő periódusából; imádata és vonzalma azonban átüt minden ítélkező során, s talán éppen ebből a keveredésből származik e novellák lebilincselő hatása, még ma (…) is.

Ha eddig kibírtam spoilerezés nélkül, akkor most már nem kezdek bele.

Két történet viszonylag egyszerű, a Boldogság a bűnben egy házasságtörés, míg az Egy asszony bosszúja (minő meglepetés!) egy bosszú története. Viszonylag egyszerű, akár korabeli bulvárnak is nevezhetném. A harmadik, a címadó, A karmazsin függöny, meg egy őrült szenvedélyről szól. Vagy mégsem. Ez a történet annyi megválaszolatlan kérdést hagy, annyi sebből vérzik a történet, hogy miután elolvastam, csak ültem a fotelban, hogy „oszt ezt hogy?” …és nekiálltam összeesküvés elméleteket gyártani. Mert ott bizony van valami, amit a szerző elhallgatott, és amit már soha sem fog tudni senki megfejteni.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr9612895958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.