Egy szétidézhető könyv
2017. szeptember 23. írta: regulat

Egy szétidézhető könyv

Hanula Zsolt Péter: Céges blog

Ezen a blogon ritkán esik szó friss megjelenésről. Így alakult. Viszont ilyenkor a ritka kivétel egyben talán üdítőnek is számít. Különösen akkor, már számomra, amikor egy olyan mű kerül a kezembe, amivel nem tudok mit kezdeni.

ujcover_cegesblog_20170705_final_600.jpgEgyszerre szeretem, és nem szeretem. Úgy érzem, hogy szól hozzám, de mégsem nekem… valahogy nem találjuk a közös hangot. Nem, ez nem kínos, főleg akkor nem, amikor tisztán látom, hogy pár évvel ezelőtt még nagyon lelkesedtem volna érte. Csak közben én változtam. ..és ez utóbbi (mivel a korral jár) nem érdem. Állapot.

Itt van példának okáért Hanula Zsolt Péter kisregénye a Céges blog (Magánkiadás, 2017).

Ez egy szétidézhető könyv.

Mert például ilyeneket ír, hogy:

…amilyen színű lencsén át látja épp a világot, azt az univerzum legtermészetesebb árnyalatának veszi. Mindenki más pedig színtévesztő idióta.

Már csak egy jó kép kell alá. Lehetőleg a valóságtól elrugaszkodott színekkel.

Van benne szex, karrier, helykeresés, vitriol…

Szóval minden ami, kell, már, ha valaki vevő Hanula némileg cinikus világlátására és humorára. Mert Hanula akarva, akaratlan valami antioravecznóra. Ami szerintem jó dolog.

Csak… feszül kettőnk közt valami generációs ellentét, ami valószínűleg abból fakad, hogy én még illúziókkal teli kiégett harmincas voltam, neki, azaz a hősének Basildonnak, meg talán soha sem voltak illúziói.  

Ha most lennék harmincas, ha nem is zárnám a szívembe, de mélyen átérezném Basildon világlátását, így húsz évvel öregebben viszont tiltakozom, hogy: én nem ilyen voltam. Pedig nagy valószínűséggel megvolt ez a korszak is, csak ügyesen elfelejtettem, és most úgy csinálok, mintha… de nem.

Generációs könyv ez, azoknak a húszas, harmincas esetleg negyvenes éveik elején járóknak szól, akik pont kiröhögik a cukormázba csomagolt vágyálmokat és egyszerűen csak túlélni akarnak. De azt lehetőleg jól. Egy Basildon nem fog tanyára költözni, kecskét tartani… nem lesz buddhista. Egy Basildon megmarad Basildon. Valaki aki, egy másfajta szabadságra vágyik.

Egyébként hősünk a pornóipar szárazabbik feléről (a vágóasztal mellől) kerül át a marketing világába (véletlenül). Pénzt keresni. …és pont ennyi a motivációja.

Keveset dolgozni, sokat keresni. És miközben ezt a gyakorlatban próbálja megvalósítani... Közben Hanula beszól, a közösségi médiának, a reklámiparnak, a politikának, egyháznak, a széplelkeknek, fogyasztó társadalomnak, meg úgy általában... elvégre:

Az élet túl rövid ahhoz, hogy tájleírást olvassunk…

...és:

A modern ember azt akarja, hogy ne beszéljenek hozzá. Azt akarja, hogy ő beszélhessen.

Úgyhogy beszélek.

Arról is, hogy mi volt a bajom a könyvvel, ami először tényleg blogként villogott a képernyőkön. Nekem kissé szétesett a történet attól, hogy összevonták. Attól, hogy a szerző kivette belőle a napló jelleget. Néha vissza is kellet görgetnem (igen, e-könyv), hogy lássam azt, hogy tényleg nem hagytam ki egy sort sem, hogy tényleg ez következik. Nem szeretek visszalapozni. Mondjuk Hanula sem. Ezt ki is fejti egy az irodalomról bölcselkedő részben.

Most kéne azt írni, hogy blog formában jobban szerettem volna, de akkor meg az elejével nem tudtam volna mit kezdeni. Holott a kezdet, a hogyan került Basildon a pornó világából a reklámiparba az igazán jól sikerült.

Úgy kezdtem, hogy nem tudtam mit kezdeni ezzel a kisregénnyel.

Megvett és mégsem.

Eh, talán túl öreg vagyok hozzá…

Mindenesetre itt megtalálod és bele is olvashatsz.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr6512887566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.