Magányos hősnek lenni rossz üzlet
2017. augusztus 07. írta: regulat

Magányos hősnek lenni rossz üzlet

Moldova György: Magányos pavilon/Az elbocsájtott légió

Vannak könyvek, amikről sokat hall az ember, de valamiért kimaradnak. Én például nagyon sokáig kerültem az 1956-tal foglalkozó könyveket. Valahogy úgy éreztem még a nyolcvanas évek közepén is, hogy egyrészt túl közeli múlt, másrészt nem hittem benne, hogy akik ebben a témában megjelenthetik a regényüket, azok igazat írnak. Bár attól még írhattak, és írtak is valódit.

maganyos_borito.jpgAztán valahogy elértek ezek a regények. Elsőnek a Budapesti ősz(1982)... és akkor rájöttem, hogy nem kell ezektől a regényektől félni. Már azoktól, ahol az írók nem foglaltak állást (maximum a sorok között), hanem csak az eseményeket próbálták valami történetbe belehelyezni. Mementó állítottak. Érzésekről meséltek. Kerülték az ideológiai véleménynyilvánítást. Sok regény kerülhetne ide… nekem mondjuk a Budapesti őszön túl az A bajnok élete(1969) emlékezetes. A kívülállás története…

Amit talán a legjobban kerültem ’56 kapcsán az a két Moldova György kötet volt. A Magányos pavilon és Az elbocsájtott légió (Magvető, 1981). Tulajdonképpen annyi pozitívat hallottam mind a kettőről, hogy az már gyanús volt. Hogy Moldova feltárja az igazat, hogy megmutatja a valóságot, hogy kimondja, amit nem lehet… 156-ról és az ÁVH-ról.

Persze az is lehet, hogy túl későn olvastam…  most amikor az ’56-os hazugsággörbe átnyúlt a ló túlsó oldalára. Amikor már, a valós visszaemlékezők fogytával önjelölt egykori hősök születnek.

Most, amikor már az író is úgy emlékezik, hogy milyen bátor volt, amikor megírta ezeket a köteteket.

Túl sok volt az elvárásom.

Én tényleg azt hittem, hogy Moldova mond valami újat, valami bizalmast, valami mittoménmicsodát, amitől, lesz hű, meg ha… Hát nem.

Nem mondom, a Magányos pavilon (1966) teljesen jól van megírva. Olyan jól, hogy igazából ’56, meg Budapest mellékes is az egészben. Komolyan. Ez egy szerelmi történet, ami pont játszódhatna a világ bármely pontján, ahol épp honpolgár akar honpolgárt felkoncolni.

Jól felépített regény, szerelmes regény, tökéletes ellentétekkel, kívülálló főszereplőkkel. Mi kell más?

Kívülálló Zsófia nővér, a magányos pavilon (a portásfülkéből kialakított szolgálati lakás) lakója.

Kívülálló Flórián, a titokzatos áldozatmentő. Az egykori katonatiszt, aki kommunistaként lett koncepciós per áldozata és politikai fogoly. Aki emberségből a barikádnak azon az oldalán maradt, ami ellen fegyvert kellett volna fognia.

És kívülálló az áldozatmentő szerzetes, Vertig József, az egykori szerzetes is, neki is a barikád másik oldalán lenne a helye… már ideológiailag, de az embersége erősebb.

És leginkább kívülálló Englisch főorvos, a kissé cinikus, minden ízében polgár. Mellesleg ő a legjobb karakter mind a két regényben.

Ez egy nagyon jól sikerült darab, ami akkor is siker lehetett volna, ha mondjuk, Dél-Amerikában játszódik, egy puccs idején, de azért az akkoriban ki nem beszélt ’56 kedvesebb a hazai olvasónak.

Szerettem.

Kíváncsi voltam, hogy ehhez képest mit nyújt a folytatás az Az elbocsájtott légió (1969), amiből állítólag azt kéne megtudnom, hogy mi lett az egykori ÁVH-sokkal, hogy mi lesz, mi lett Flóriánnal és Zsófiával, hogy van-e számukra remény, és megnyugvás. Hogy túl tudnak-e lépni magányos hős mivoltukon, vagy ezt dobta nekik a sors.

Ez azért már laposabbra sikerült és pont az ÁVH-s szál, az elbocsájtott légió miatt.

Nem mondom, van benne némi rendszerkritika, de lássuk be, a legnagyobb hiba, amit felemleget, a múlttal való szembenézés hiánya. Írhatná ezt ma is, ahogy a kisnyilasoknak megbocsájtottak, meg az ávósok egy részének, úgy a háromperhármasoknak is. A besúgókra, provokátorokra, az aktuális hatalmat feltétel nélkül kiszolgálókra, hogy mégse seggnyalót írjak, szükség volt és van. Az eszmék mellett elkötelezettekkel, legyen az hithű kommunista, vagy humanista… vagy akármi. Azokkal csak a baj van.

Mert az ’56-os hős, Flórián marad, aki volt, egy kis pont. Az egykori recski rabtársa, az ’56-os fegyveres felkelő, Oncs Gábor lám jól menő külkereskedő lett. Oncs Gáborokra sokkal inkább szüksége volt a rendszernek, mint Flóriánokra. Nem véletlen tehát, hogy Flóriánt a sorsa a rendszer leváltott kiszolgálói, a gyűlölt ÁVH-sok közé sodorja.

Azon persze lehet vitatkozni, pont az egykori államvédelmisek kapcsán, hogy Moldova korrekt, vagy nem korrekt, Egy biztos kerüli az állásfoglalást. Bemutat egyéni sorsokat. Mert egyénre bontva az egykori ávósokból is ember lesz, nem elnyomógép. Van köztük áldozat, van köztük disznó… Disznót különben is mutatni kell, mert az átlag olvasó utálja az ávósokat. Ők az elnyomó rendszer jelképeivé váltak. Olyan jelképekké, akiket szabadon lehetett utálni az elnyomó rendszert felváltó, ugyanolyan ideológián alapuló elnyomó rendszerben is. Ők lettek a bűnbakok. Na jó, talán ez mégiscsak bátor tett volt Moldovától, hogy bő tíz évvel ’56 után le merte írni, hogy az egykori elnyomók…

Tulajdonképpen mit is írt le? Hogy nincs kollektív bűnösség? Vagy csak egyszerűen felmenti az egykori államvédelmisek egy részét? A másik részéből meg visszatérni kívánó mumust csinál? Vagy csak szerecsent mosdat?

Elbizonytalanodtam.

Nem találom Moldova mondanivalóját a „titkos sereg” kapcsán… talán nincs is. Mintha akarna is szembenézni a problémával, meg nem is. Úgy csinál, mintha titkokat osztana meg, pedig nem.

Ez az egész olyan izé. Megfoghatatlan. Bár kétség kívül tragikus. Elvégre Flórián egy tragikus hős… aki nem tartozik sehova.

Az elbocsájtott légió, nem egy nagy durranás. Törvényszerű folytatása a Magányos pavilonnak, korkép és egyben kórkép, amiben a magányos hősök nem lovagolnak el a naplementében, hanem ráfaragnak… mert – számomra ez az üzenet – magányos hősnek lenni ráfizetéses üzlet.

Olvassuk ezt a két regényt szerelmi tragédiának, ne történelmi kulisszatitkok tárházának. Úgy jobban járunk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr8512725216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.