Csákberény mártírjai
2017. július 31. írta: regulat

Csákberény mártírjai

Sobor Antal: Perelj, Uram!

Vannak dolgok, amiket egyszerűen meg kell írni. Történetek, amiket el kell mondani. Persze nem mindegy, hogy ez mennyire jól sikerül, de a lényeg, hogy el kell mesélni, hogy az utókor emlékezzen. Különösen igaz ez a helyi szintű események, hősök, mártírok esetében…

perelj_borito.jpgCsákberényben áll egy obeliszk, ami a község két papja, Szikszai János református lelkész, és Mansbarth Antal római katolikus plébános mártíromságának állít emléket. Mindkettőjüket a szabadságharc leverése után 1849. július 12-én végezték ki (leegyszerűsítve) Haynau parancsára.

A tisztogatás áldozatai.

Nem volt más bűnük, minthogy, mint annyian mások, ők is kiálltak Kossuth, a szabadságharc, a magyar függetlenség mellett. A császári hatalom példát statuált a kivégzésükkel.

Rövid történet ez. Július 11-ének [érdekes, vagy nem érdekes, de pont az nap fejeztem be a kisregény olvasását] éjjelén Csákberényben elfogták őket, másnap Nagyigmándon statáriális bíróság elé álltak, majd kivégezték őket. Példaként, hogy a függetlenséget támogató értelmiséget, még a reverenda sem védheti meg. Hogy a forradalomnak még az írmagját is kiírtja a győztes császári had. Hogy nincs menekvés a megtorlás elől.

Nehéz dolga van az ilyen történetekkel a krónikásnak, hiszen hősei nem tettek semmi rendkívülit (nem is volt esélyük rá). Nem védekezhettek, nem protestálhattak, már elfogásukkor, mondhatni, meg volt az ítélet. obeliszk.jpgEbből nehéz jó könyvet írni. Már a jóhoz sem elég a mindennapi íráskészség, és a kiválóhoz kivételes tehetség kell. Mégis el kell mesélni. Sobor Antal vállalkozott erre a feladatra és jó könyvet írt.

Bevallom, amíg nem tudtam, hogy Szikszai és Mansbarth mártírhalála, valós történet, addig úgy gondoltam, hogy a Perelj, Uram! (Móra, 1985) című kisregénnyel Sobor biztosra ment, hiszen az államszocializmus végnapjaiban a hatalommal szemben állóknak és a hatalomnak is kedvesek voltak a Szabadságharc történetei. A nemzeti öntudat, a (külső) hatalommal szemben állás, a felmutatható hősök. Egy ilyen történetből mindenki azt olvas ki, amit épp a politikai meggyőződése diktál. Csákberény mártírjai mind a két oldalon felvállalható hősök.

Sobor Antal meg, lévén tanárember, a fiataloknak akart példát állítani. Emberségről, összefogásról, testvériségről, megbékélésről… és ezt tökéletesen meg is tette.

Azt hiszem a lehető legtöbbet hozta ki a történetből.

Emléket állított a hősöknek. Tisztát, nemest, aminek méltó párja Máhr Ferenc obeliszkje.

 

A kép forrása: kozterkep.hu, készítette: Ocsovai András

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr1312702773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.