Resztli
2017. június 18. írta: regulat

Resztli

Moldova György: A törvény szolgája és egyéb történetek

Alapvetően kedvelem a mintegy anekdotázásként összekötött rövid történetekből álló köteteket. Ez talán annak köszönhető, hogy gyerekkoromban sokszor hallgattam valami rádióműsort, amiben egy asztaltársaság tagjai vették át egymástól a stafétát és mondtak el történeteket… amolyan „erről jut eszembe” alapon.

atorvenyszolgaja_bor.jpgMindig értékelem, ha hasonlóba botlok. Nagyjából (de tényleg csak nagyjából) hasonló fonalra próbálta felfűzni anno Moldova György is az A törvény szolgája és egyéb történetek (Magvető – Rakéta Regénytár, 1980) című resztli kötetének huszonöt írását.

De ugye vagy a resztli volt túl vegyes, vagy az író úrnak nem volt hozzá kedve, vagy a szerkesztő pakolt még bele néhány írást, hogy nőjön az oldalszám, vagy két kötetnek indult… vagy a franc se érti, hogy miért, de ez a kísérlet valahogy nem jött össze, sőt az, hogy lehetett ilyen koncepció, az csak a vékonyka kötet második felénél felébredt gyanú mondatja velem.

A történetek egy része ugyanis egy „Kiskör” néven emlegetett becsület süllyesztőhöz kötődik. De vannak itt írói visszaemlékezések, disztópiába ágyazott humoros rendszer kritikák, sőt tulajdonképpen egy talán kabaréba szánt írás indítja a kötetet.

Nem tudom, hogy egy a kilencvenes évek után született olvasónak mennyiben érdekes írások ezek, de mindenesetre rácsodálkozási lehetőség. Valószínűleg a nincs új a nap alatt szomorkás mosolyát is elő tudják belőle csalni… és persze a konzekvenciát is le tudja vonni, hogy régen sem volt minden jobb, csak kicsit más.

Nekünk meg, akik annak a korszaknak a kisebb vagy nagyobb szeletét megéltük… nekünk talán nosztalgia. No meg szembesülés azzal, hogy a rendszerek és módszerek a lényegüket tekintve az istennek sem akarnak változni.

Szerettem vagy nem szerettem ezt a kötetet?

Magam sem tudom.

Kissé katyvasz. Összesütött maradékok, és baromi szerencsénk van, hogy a tegnapi krumpli a tegnapelőtti hússal pont kiegészítik egymás, és az ebédről megmaradt saláta is passzol. Pont ilyen a kötet. Moldova szórakoztatóan ír… mindössze kétszáz oldal.

A Délitől Siófokig kitart. Amolyan így is jó… felejthető, és a történetek egy része Moldova elfelejtésével, kissé átírva társaságban bármikor előadható.

Van benne két olyan sztori is, aminek több változatát ismerem, mind olyan, ami az illetővel, vagy annak közvetlen kollégájával esett meg.

Mit is szoktam ilyenkor írni? Hogy strandra, és esős délutánokra egyaránt kellemes... De semmi több.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr3412603145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.