...és akkor a liftes lány
2017. február 10. írta: regulat

...és akkor a liftes lány

Erle Stanley Gardner: A művészi csapda esete (Perry Mason 54.)

Bár a teljes Gardner-i életmű, a maga nyolcvannégy Perry Mason történetével, fordításban nem érhető el. Így is bőven akad olvasnivalója a krimikedvelőknek.

muveszicsapda_borito.jpgA sorozat 1933-ban indult. E. S. Gardner évi két-három történetet írt, így 1957-ben a magyarul az A művészi csapda esete* (Magvető – Albatrosz könyvek, 1985) című történet már az ötvennegyedik volt a sorban.

Változik a kor, változnak az igények, változik a főhős karaktere és a témaválasztás is. Eleinte Mason figurája még mutatott hardboiled vonásokat, a történetek reflektáltak társadalmi kérdésekre, de így negyedszázadnyi nyomozás után Perry Mason lehiggadt.

Most sem véletlenül csöppen az ügybe. Ügyfele, az üzletember Jeffry Conway, azért keresi meg, mert az a gyanúja, hogy olyan pisztoly került hozzá, amivel bűncselekményt követtek el. Úgy gondolja, hogy ellenfele Gifford Farrell csapdába csalta…

Mason, természetesen (jó pénzért) vállalja az ügyet és Paul Drake-kel megpróbálja kideríteni, hogy mi történt. És minő meglepetés, találnak egy hullát. Egy ismeretlen személyazonosságú fiatal nőt.

Ügyvédünk, hogy időt nyerjen, védencét eldugja, és megpróbálja a rendőrség előtt kideríteni, hogy ki az áldozat, és ezzel mintegy bizonyítani, hogy ügyfelét csapdába csalták…

Kapunk egy első blikkre unalmas krimit, mert semmi izgalom, sőt még érdekes sincs látszólag abban, ahogy Mason rohangál az adatok után. Komolyan azt hittem, hogy Gardner elfáradt.

Azt ugye tudjuk, mivel evidencia, hogy az ügyfele ártatlan. A gyanúsítottak száma nő. Először csak Farrell, aztán Farell felesége is szóba jön, aki éppen válna a férjétől, vagy az tőle többek közt az áldozat miatt… De lényegében semmi extra.

Úgy jutunk el a tárgyalóteremig, hogy nyugodtan nevezhetjük tisztes iparos munkának a regényt, ami ugye nálam a közepes színvonal szinonimája.

…és a végén csak sikerül Gardnernek megfűszereznie a sztorit egy liftes lánnyal, aki amolyan „kvázi” szakértőként leleplezi a gyilkost.

Isten bizony csak és kizárólag a megoldás miatt éri meg végigolvasni, a különben szürkének mondható történetet. De amiatt megéri.

Az az érzésem, hogy Gardner fejében előbb született meg a meglepő megoldás, és egyszerűen elé kanyarított egy regényt. Mason nem igazán brillírozik, még Della Street is csak mutatóban van jelen…  és mégis jó lett. Mondjuk ez nem az az újraolvasós Mason történet, ha az ember már tudja, hogy ki a gyilkos.

 

*később megjelent Barta Péter fordítása: A gyilkos csapda esete címmel is.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr9012244216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.