Bűnregény
2016. november 28. írta: regulat

Bűnregény

Ruth Rendell: Keresztrejtvény

Nem szeretek elmebetegek bőrébe bújni. Viszket. És egy jó író eléri azt, hogy az olvasója belebújjon a hősének a bőrébe…

kereszrejtveny.jpgMondjuk ez a hős nem mindig igazán jó szó, célszerűbb lenne helyette a főszereplő szót használni. A hősnek van egy pozitív csengése, márpedig Ruth Rendell főszereplői nem hősök. Bár ez utóbbi nem igazán biztos megállapítás, hiszen még csak két regényt olvastam az írónőtől. És egyiket sem szerettem.  Viszkettem tőlük.

Mondanám e két olvasmány alapján, hogy Ruth Rendell a klasszikus értelemben nem is krimit ír, hanem bűnregényt, hiszen nincs benne nyomozó, csak elmebaj, ami a lelepleződésig fokozatosan erősödik. …és ettől jön nálam az a furcsa érzés… Mert Ruth Rendell jól ír.

Mivel az előző kötet a Démon képében meg tudott lepni, így, hiába a nem szeretem élmény, kíváncsi lettem és adtam egy lehetőséget a Keresztrejtvény (Magvető – Albatrosz könyvek, 1988) című munkának is.

Itt a főszereplő, az élhetetlen, meggazdagodni vágyó Stanley Manning, akinek egyetlen szenvedélye a keresztrejtvényfejtés, no meg a kertészkedés. Stanley sok mindent nem szeret, d ezek közül az első helyen a munka és az anyósa áll. Mondjuk ez a kettő, ami pénzhez tudná juttatni. Az utóbbi a halálával, de Stanley voltaképpen elég buta és gyáva ahhoz, hogy megölje. A bátorsága addig terjed, hogy anyósa véralvadásgátlóját szaharinra cserélje, hátha megint agyvérzést kap…

Ezzel persze még évtizedekig húzódna a dolog, de akkor hirtelen Stanley szembe találja magát a tökéletes alkalommal…

Tényleg szinte tökéletes.

Anyós nincs, pénz van, Stanley révbe érhetne, de…

De kezdődik az őrület, mert Stanley boltot akar, ami könnyű pénzt hoz. Társul egy elég kétes fickóval. Olyan örvénybe keveredik, ami húzza és húzza. Az olvasó megkapja a rendelli őrületet, amiben Stanley számára az egyetlen biztos pont marad, a keresztrejtvény… amíg le nem bukik. Vagy inkább le nem buktatja magát.

Sajnos, ebben a regényben a befejezés elég sablonosra sikerült, így nincs meg az a csavar a végén, ami a Démon képébenben, ami arra indított, hogy bármennyire nem szerettem azt, mégis kíváncsi legyek egy újabb Rendell regényre.

Nem azt mondom, hogy ezzel vége, de jelenleg a kíváncsiságom kissé alább hagyott.

Persze, azoknak, akik ezt a fajta bűnregényt szereik, biztosan tetszeni fog ez is. Nekem kissé csalódás volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr8012005446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.