Mindenek felett
2016. szeptember 19. írta: regulat

Mindenek felett

Palotai Boris: A férfi

"Okos, slágfertig és közkedvelt írónő volt, az irodalmi népköztársaság egyenjogú tagja. Bő negyedszázaddal a halála után terjedelmes életműve ma elsősorban kordokumentumként tarthat igényt az érdeklődésünkre." – kezdte 2009-ben László Ferenc a Magyar Narancsban megjelent Egy praktikus asszony című cikkét.

ferfibor.jpgHogy kiről van szó? Nem, nem Fehér Kláráról van szó, hanem Palotai Borisról.

Bevallom nekem Palotai Boris felnőttkorom meglepetése. Én akkor olvastam őt először, amikor már csak kordokumentumként kellett volna… jó volt, egy Örök harag, meg benne a pusziga molle és ez úgy 2010-ig megoldotta, hogy ne akarjak Palotait olvasni. Az lányoknak való…

Aztán jött a Zöld dió és azt mondtam hogy izé… ez a néni nagyon tudott valamit. Bár nálamnál okosabb, meg irodalomhoz értőbb emberek, akik szerint azért Palotai csak-csak bulvárszerű, akarom mondani megtűrt lektűr… [Mindegy, Kolozsvári Grandpierre Emilről is ezt mondják. Őt is szeretem.] szóval ők is kiemelnek két kötetet az írónő életművéből, hogy az a kettő azért ott van a szeren. Azt úgy… eltalálta. Az egyik az akkor napi aktualitású Zöld dió, a másik egy kisregény az A férfi (Szépirodalmi, 1968). Ez utóbbi került a kezembe most.

Ez olyan beszéljük meg regény.

De komolyan!

ferfiful.jpgMegrázó történetet, értelemről, érzelemről, meg hogy ezek ketten nincsenek köszönőviszonyban. Életről, és túlélésről, no meg a halálról. A hazatérésről, az emlékezésről, a feldolgozásról (nem sertés, trauma)… még talán a megbocsájtásról is.

A történet nagyon egyszerű. Véget ért a II. Világháború és Judit hazatér a haláltáborból. Egyedül maradt. Elvesztette a férjét, a fiát, a lányát… mindenkit. És most visszatér Budapestre. Nem haza. A „haza” az Uszódon van. Volt. [Bevallom nekem úgy kellett megkeresnem, a Kalocsa melletti községet.]

...és az olvasó együtt dolgozza fel Judittal, hogy élni kell. De kell-e élni? Van-e miért élni? És Juditra rátalál a szerelem. A nem kívánt, nem akart, de magával ragadó szerelem, holott a férfi, az „a férfi” minden szempontból más… Judit, a művész, az ügyvédné lassan beleszeret az egyszerű parasztba, egy katonaszökevény kertészbe…

Persze az élet ennél nagyobb csavart tartogat. Mélyebb okot. Juditnak gyűlölnie kellene a férfit… ha megtudja róla az igazságot. …és megtudja.

Otthagyja őt is, Budapestet is, hogy otthon újra kezdje… otthon, ahol nem várja senki és semmi. Vagy talán mégis? De élhet-e Judit a férfi nélkül?

Palotai Boris megtalálja azt a megoldást, ami a nagy tragédia feloldása, hétköznapi gyötrelemmé silányodása nélkül meg őrzi a nagy szerelmet. De nekünk olvasóknak beszélni kell róla, hogy vajon a szerelem, az érzelem meddig képes felülírni az értelmet. A veszteségek felett érzett fájdalmat…

De az egy másik regény lett volna, amit Palotai Borisnak (valószínűleg) nem volt kedve megírni.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr5611728491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.