Nem skandináv krimi
2016. augusztus 03. írta: regulat

Nem skandináv krimi

Jerzy Edigey: Panzió a tengerparton

Szoktuk, vagy szokták emlegetni a szocialista krimi vadhajtásaként azokat a krimiket és kalandregényeket, amelyek a szocialista érán kívül játszódnak, megkönnyítendő a szerző lehetőségeit…

panziobor.jpgMár abban, hogy nem kell azzal a témát beszűkítő problémával foglalkoznia, hogy öntudatos polgár nem bűnözik, max a beszivárgó külföldi kémek, meg a deklasszált elemek… na jó még az is akit a fentiek megtévesztettek. Valamint azzal sem kell foglalkozni, hogy az olvasók ismerik a helyszínt, elvégre annak a korszaknak egyik lényeges eleme volt, hogy a polgárok nem utazgathattak csuk úgy, nyakra-főre.

Mondjuk ettől meg ezek már nem kaphatnak szocialista krimi címkét. Szerintem.

Hirtelen két ilyen kötet is a kezembe került.

Kezdeném azzal, amikor a lengyel szerző, Svédországba helyezi a bűncselekmény helyszínét. Hozzá kell tennem, hogy Jerzy Edigey gyerekkorom kedvenc ókori krimijének a szerzője, amit valami érthetetlen okból a Móra adott ki annak idején. Csak szólok, hogy vagy ötször olvastam.

Ezek után, gondolom nem meglepő, hogy a szerző neve elég ok volt arra, hogy a Panzió a tengerparton (Zrínyi, 1981) című regényt el akarjam olvasni.

A történet lényege, hogy egy svéd falu panziójában egy viharos napon, az ott megszálló gazdag özvegyet agyonütik.

Megkezdődik a nyomozás, amit egy fiatal rendőr, Magnus Torg főhadnagy vezet, és szorosan bekapcsolódik a panzió egyik vendége Dr. Björn Nilerud, aki szintén a rendőrség állományába tartozó rendőrorvos.

panzioful.jpgAz utóbbinak köszönhetően két mesélőnk is lesz, van ugye a névtelen narrátor és párhuzamosan megismerjük Nielrund doktor gondolatait, feljegyzéseit a nyomozásról.

Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy bár a rablás is felmerül lehetőségként, de egyértelmű, hogy a gazdag özvegy halála kapcsolatban van azzal, hogy auschwitzi túlélő.

Az események ugyan zajlanak, de érdekfeszítőnek nem mondanám a nyomozást, holott kerülnek még elő hullák.

Edigey attól nagyszerű, hogy meg tudja csavarni mégis ezt a történetet… engem mindenesetre meglepett.

Persze értem én, hogy 1969-ben időszerű téma volt a bujkáló háborús bűnösökkel foglalkozni. És persze, mint minden ilyen regény szerzője, Edigey is megteszi azt a szívességet a honi (értsd lengyel) olvasóközönségnek, hogy a témát erősen kapcsolja Lengyelországhoz, egyrészt a múlttal, másrészt csak előkerül a könyvben például egy kis bölényfüves vodka.. is, azaz zubrowka.

..és a szerzőnk tudja, hogy mi kell az olvasónak:

Világos, hogy az olvasó szívesebben olvas egy olyan holttestről, amelyet luxusvillában találtak, semmint olyanról, amelyet például a mezőn, egy szénakazalban leltek fel.

Ha ajánlanom kéne a könyvet, bajban lennék, mert a kilencvenkilenc százaléka nem egy nagy durranás, és mégis érdemes átküzdenie magát az embernek rajta, mert ott a vége.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr618932798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

diabola 2016.08.03. 20:44:06

Egy újabb érdekes könyv, egy elfeledett szerzőtől.
Köszi!

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.08.03. 20:50:09

@diabola: Bár én az Elámi nyílvesszőt sokkal jobban ajánlom. :)