Az ember, aki nem akart kilógni a sorból
2016. május 09. írta: regulat

Az ember, aki nem akart kilógni a sorból

Kertész Ákos: Makra

„Tudta, hogy a (…) közvélemény szemében magától értetődő lesz, ha egészséges fiatalemberek partiba dobnak egy rossz kurvát – sőt, ez volt a nyugtalanító, ő maga sem talált ebben semmi kivetnivalót -, és hogy az esetre  fény derült, ezt inkább pechnek tekintik, mint bűnnek és megbocsájtják a férfiak, akik maguk is követtek el hasonlót (vagy szívesen elkövették volna), és az asszonyok, menyasszonyok, akik az ilyenfajta nőket gyűlölik…”

makrabor.jpgA fene sem gondolta, amikor kivettem a wekerlei könyvszekrényből Kertész Ákos Makra (Szépirodalmi, 1972) című regényét, hogy az kapásból átmutat a jelenbe, hogy ennyire aktuális lesz, hogy rámutat egy korosztály gondolkodásának, „erkölcsi” mércéjének gyökereire. Igen, Kiss László, Aczél Endre kortársa Makra Ferenc pestlőrinci lakosnak, akinek az indítja el a „vesszőfutását”, hogy nem kíván a csoportos nemi erőszakban részt venni.

No de ne vigyem félre a történetet, ez csak egy apró érdekesség, egy nüansznyi aktualitás... mondhatni kis színes.

Nem, nem ezért sokkolt a regény, mert sokkolt. Túl sok minden volt ismerős Makra tépelődéseiből, a buktatóiból. …és igen volt, ami első kézből.

Mondjuk Makra vágya, hogy beleszürküljön, hogy ne lógjon ki, hogy olyan legyen, mint a többiek… nos ez hiányzott belőlem. Ő azért akart tucat lenni, hogy befogadják, hogy elfogadják. Én azt hiszem, azért akartam kilógni a sorból.

Makra tragédiája az, hogy megvan benne a lehetőség, hogy kiemelkedjen, hogy egyedi legyen, hogy vigye valamire… Makrában volt lehetőség. De ő pont ezt a lehetőséget nem akarta.

Valahogy nem lett az élete fejlődésregény.

Próbálom feldolgozni, megérteni, megfogalmazni, a megalkuvásit, a (talán) furcsa becsületességét, a makacs ragaszkodását a "proliparadicsomhoz”, hogy legyen ház, feleség, gyerek, annyi pénzt, hogy ne éhezzenek, ne fázzanak, és még jusson néhanap egy fröccsre. A szerető, meg már tényleg csak a hab a tortán...

makraful.jpgÉs ez tulajdonképpen egy rohadtul igénytelen nihil. Erre nem értem, hogy hogy lehet vágyni. Biztos bennem van a hiba.

Főleg, hogy… Makra életében meg volt az igazi nagy szerelem, a lobogó, mindent elhamvasztó… elemésztő. Amit elhagyott? Eldobott? Amitől megfutamodott...?

Tulajdonképpen bőven elmesélhetném a történetet, hiszen a kínt, a gyötrelmet, a tépelődést, amit Kertész egyfajta hideg tárgyszerűséggel mesél, nem tudnám visszaadni. És ez lenne a lényeg. Kertész nem ítél, nem mond véleményt, csak tájékoztat szenvtelenül, tárgyilagosan.

Ettől a távolságtartó narrációtól, valahogy még tragikusabb lesz Makra sorsa.

Makráé, akit adottságai (úgy kinézete, mint ereje, művészi tehetsége) miatt inkább kéne irigyelni, mint sajnálni.

…és mégis sajnáljuk, vagyis én mindenképp sajnálom ezt az elveszett embert, aki mindig középtermetű, kerek fejű, szőke és kékszemű akart lenni.

Mert hősünk gyáva kitűnni.

Nem tudom mit vártam a könyvtől. A címe valamiért bennem volt. Hogy ez valami fontos, talán legendás… De nem tudtam, hogy miért.

makra.jpgGondoltam valami korrajz, valami külvárosi proliregény. Kitörési kísérlet. Gondoltam lesz benne egy kis ’56. Mert volt idő, amikor már kicsi nem pátoszos ’56 elég volt, hogy egy könyvet emlegessenek.

Jó, az tényleg volt benne. De az is személytelen, távolságtartó. Szóval nem ezért.

Talán a film miatt. Állítólag Juhász Jácint hatalmasat alakított, mint Makra. Meg két évig dobozban is ültették… mert egy munkás ne legyen öngyilkos! [Hopp, hát nem elspoilereztem... Most már így marad.]

Kertész Ákos Makrája sorstragédia. Kis ember, kis tragédia, ami mégis nagyot üt.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr228700222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.