Szerencsére végigolvastam
2016. április 09. írta: regulat

Szerencsére végigolvastam

Ruth Rendell: Démon képében

A krimit szeretem, a rémtörténeteket nem. Írhattam volna thrillert is, meg horrort is… de voltaképpen nem a műfaj a lényeg, hanem hogy nem szeretek félni. És nekem teljesen mindegy, hogy filmen, a tábortűz mellett, vagy könyvben akarják rám a frászt hozni. Leginkább nem kérek belőle. Aztán van, hogy belefutok mégis egy történetbe, ami még jó is a maga nemében…

demonbor.jpg…de ettől még nem leszek a műfaj kedvelője. A Közelmúltban fedeztem például fel a hazai borzongatás egyik remek tollú szerzőjeként Kristóf Attilát. Bevallom, azt is hogy Ambrose Gwinett Bierce történetei egyenesen üdítőek voltak.

Viszont évek óta gondosan kikerültem a thriller nagyasszonya, Ruth Rendell szorozatgyilkolós könyvét, ami magyarul a Démon képében (Magvető – Albatrosz könyvek, 1981) címmel jelent meg.

Nem áll szándékomban sokat írni a történetről. Leginkább, mert untam.

Untam a rozoga házat, amiben a sorozatgyilkos él.

Untam a lakókat.

Untam a gyerekkorát.

Untam az új lakókat, akik hivatottak abban, hogy elősegítsék a bukását.

Untam a történetbe keveredő szerelmi szálat, amit az egyik új lakó húzott be.

Komolyan mondom, hogy legalább háromszor döntöttem úgy, hogy hogy hagyom a francba, nincs nekem erre időm… illetve van, de azt inkább valami hasznosra kéne fordítani, mint arra várni, hogy valamelyik új szomszéd, hogy és mikor és persze milyen rettenet közepette szabadítja meg a világot a vén habókos fojtogatótól.

demonful.jpgAz, hogy nem tettem meg, így utólag: szerencse.

Nagy szerencse.

Kíváncsi voltam, hogy miért állítják Rendellről, hogy a thriller nagyasszonya. Mert az valahol gyanús volt, hogy egy ilyen lapos rémtörténettől, már a másodikosok sem ijednek meg lámpaoltás után.

És akkor az utolsó négy oldalon az író dob egy hatalmasat. Meg tudott lepni. Bután néztem ki a fejemből, hogy ezt most hogy...

Nem mondom utána igazán jót tudtam nevetni a megdöbbentő, morbid humorán.

Rendell tényleg zseni… ettől persze még nem rohanok a könyveiért. Továbbra sem szeretnék rettegni, meg sorozatgyilkosok elméjébe kukucskálni. De ezt mégis megérte elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr598582634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

diabola 2016.04.10. 19:09:13

Nahát, ezzel a könyv ismertetővel is megleptél, majd megszerzem szintén.
A Stellát már olvastam, a Bombahír megvan , de még idő kell hozzá
üdvözlet Márta Péterffy

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.04.11. 10:30:09

@diabola: Ha egyszer nem szeretem a beteg(es) emberek agyában matató könyveket. :)

De néhakell az ilyen is...