Hétszer veri ezt kenden...
2016. március 11. írta: regulat

Hétszer veri ezt kenden...

Aszlányi Károly: Hét pofon

Volt egyszer egy zseniális fiatalember, aki egyrészt jókor született, ahhoz, hogy a művei nemzetközi ismertséget adjanak neki. Humora, mesélő tehetsége miatt sokszor hasonlítják a ponyvakirály Rejtő Jenőhöz.

hetpofonbor.jpgEz a fiatalember még időben halt meg ahhoz (a legnagyobb sajnálatunkra), hogy megismerhesse a második világégés poklát, ahol minden esélye meg volt, hogy munkaszolgálatosként végezze, vagy valamelyik munkatáborban. Ő Aszlányi Károly. A nevével először talán egy film, vagy egy képregény kapcsán találkoztam, amiben sikeresen modernizálta a Lúdas Matyit. …és most végre el is olvastam a kisregényt a Hét pofont (Nova, 1943).

Volt már eddig is szó itt a műveiről. Szóba került még 2009-ben az Özöngáz, és a Sok hűhó Emmiért

Ez a Hét pofon, ez már Aszlányi halála utáni kiadás.

Ebben benne van Papp Rezső megemlékezése [Furcsa a nekrológgal kezdeni egy könyvet] és Aszlányi „Hét megjegyzés” című bevezetője, hiszen ez már az eredeti, az 1934-es, mű három évvel későbbi, átírt, bővített változata. Ekkor már megjelent németül, angolul, portugálul, és ki tudja még milyen nyelven… készült belőle német film [és azóta még három, minimum].

Azt írja Aszlányi még az első megjegyzésben:

… a Hét pofonban nem mondtam ki, amit gondolok; csak azt mondtam ki, ami történik. Ennélfogva a Hét pofon irodalmilag értéktelen és, talán éppenezért sikere van. (sic!)

Bár az eredetit nem olvastam, de a több mint a duplájára növekedett regényben már Aszlányi elmondja sok dologról, hogy mit gondol. Leginkább pénzről, hatalomról… a világról. Persze ennek kapcsán megint mélázhatnánk azon, hogy melyik irodalom a szép, és melyik a szórakoztató…

És amíg ilyen mondatok kerülnek be egy műbe:

A mai ember inkább belép a „Nincs Szükség Koldusokra” című pártba, ahol havi harminc font tagdíjat fizet, semmint, hogy egy shillinget adjon a koldusoknak ugyanannyi idő alatt.

hát nyugodtan nevezhetjük örökzöldnek, ha még szépirodalomnak nem is akarjuk. [Mondjuk szerintem ez a változat már az. De ez nem szakvélemény.]

Egyébként tényleg egy kedves, modern Lúdas Matyi történet. Hét fontért, hét pofon… trükkök álöltözetek.

Miközben hősünk, Thenson MacPhab, állaástalan mérnök és háborús hős, következetesen inzultálja nemes bosszúja során Astor Terbanksot, az acélkirályt, megtudunk ezt, azt a harmincas évek világáról is. Már a bővített változatban mindenképpen.

…és persze benne van az is, ami Fazekas művéből kimaradt, a szerelem. Mert kérem a szégényember legkisebb fiának azért csak jár valami felekirályságféle… És Astor Terbanksnak van egy lánya...

Szóval, ha valaki könnyed, szórakoztató történetet akar olvasni, ha kedveli Rejtő vagy még inkább Wodehouse humorát, akkor Aszlányit kár kihagynia.

…és szerencsére a kiadók sem felejtették el teljesen.

Mert mégiscsak világhírű.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr498466270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.