Egy korai skandináv krimi
2015. november 16. írta: regulat

Egy korai skandináv krimi

Olle Ekberg: A hét főbűn

Az úgynevezett skandináv krimi, mint azt már sokan elmondták, nem Nesbøval kezdődött, hanem valamikor a hatvanas évek végén. Legismertebb szerzőként talán a Sjöwall-Wahlöö, szerzőpárt és hősüket Martin Beck felügyelőt említhetném… de a skandináv kriminek van korábbi előfutára is, ami már megjelent a magyar könyvpiacon.

hetfobunborito.jpgA skandináv krimiről azt olvastam valahol, hogy lényegében a bűnügyi történet apropóján az aktuális társadalmi problémákról beszél. Hogy ugyanolyan fontos eleme a társadalomkritika, mint magának a bűnténynek a megoldása.

Nos, ha ezt, elfogadjuk, akkor a Olle Ekberg A hét főbűn című krimije (Magvető – Albatrosz könyvek, 1972) a skandináv krimi tipikus korai darabja, ami érzésem szerint itthon nem az az átütő sikerű mű lett. Még abban a krimire éhes időszakban is, amikor egy 108500(!) példányban kiadott krimi valószínűleg fél év alatt teljesen elfogyott.

Szóval van egy olyan érzésem, hogy nem lett egy sikerdarab, mert nincs benne zseniális, némileg szociopata magándetektív, de még csak egy kemény tökű, kemény öklű ügyvéd sem.

Azért lássuk be, a napi rutinokkal nyomozó, az ügyben nehezen haladó rendőrséget a szocialista krimikben megmosolyogjuk, holott a skandináv kollégák, ugyanolyan hétköznapi, mondhatni robotmunkás kisemberek.

Nincs üldözés, akció… lassan csordogál, mint egy patak aszály idején.

Pedig hullák vannak.

Valaki gyilkolja az irodalmárokat(!), méghozzá méreggel. De most komolyan az még csak hagyján, hogy egy krimiszerző az első áldozat, de hogy egy kisvárosi lap kultúrrovat vezetője... és ugyanúgy, tehát valószínűleg ugyanaz a gyilkos. Mindezt egy olyan kisvárosban, ahol majdnem ismer mindenki mindenkit. Jó, csak majdnem… de a sorozatgyilkosság, akkor is túlzásnak tűnik.

Mellesmeg szeretem a kisvárosi, hát róla nem gondolta volna senki, hogy erre képes típusú gyilkosságokat. Hétköznapi okokkal, hétköznapi tettesekkel, hétköznapi módszerekkel… De ugye ízlések.

hetfobunful.jpgPersze az olvasó, ahogy egyre jobban belelát az áldozatok életébe, úgy sejti, vagy inkább úgy sejtheti, hogy talán rájött… hogy aztán mégsem.

Igen ezt is szeretem, ahogy kiderülnek az emberek titkai. Amitől elgondolkodom, hogy mi minden történhet a szomszéd zárt ajtaja mögött…

Nyomozóink érezhetően egy helyben topognak, csak egy valamiben biztosak: Minden gyilkosság motivációjában ott van a hét főbűn valamelyike, vagy esetleg azok tetszőleges kombinációja.

És tényleg. Ezt a gyilkos is elismeri, amikor, mint a fülszöveg is írja, hogy a végén a gyilkos leleplezi önmagát.

Azt hiszem tíz olvasóból hétnek langyos ez a történet, így nagyon nem ajánlom... De ugye, ízlések, és pofonok.

Én nagyon élveztem. Kár, hogy úgy tűnik Olle Ekberg mindössze ezt az egy krimit írta.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr758082832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.