Lehet-e jó egy román krimi?
2015. október 20. írta: regulat

Lehet-e jó egy román krimi?

Horia Tecuceanu: D-237

Ha jól sejtem, a legtöbb krimi rajongó olvasási kedvét az a jelzős szerkezet, hogy román krimi, még annyira sem hozza meg, ha azt írnám, hogy szocialista krimi. Pedig egy alapvetően jó, a nyolcvanas években íródott, de mégsem szocialista krimi akadt a kezembe.

d237borito.jpgAz, hogy vannak fenntartásaim a mű élvezhetőségével kapcsolatban sokkal inkább a fordítónak róható fel, mint a szerzőnek. Horia Tecuceanu neve nem hiszem, hogy nagyon ismert lenne a magyar krimi rajongók között, ami annak is köszönhető, hogy az Apostolescu századosról írt tizenkilenc bűnügyi regényt magába foglaló regényfolyamának mindössze két darabja jelent meg magyarul.

Nem igazán ismerjük a közvetlen szomszédjaink krimi irodalmát. Már ha jól sejtem. Én például hirtelenjében csak osztrák krimire emlékszem az olvasmányaim között. Node…

Ne is tagadjuk, hogy már az eleve visszatetszést kelt az olvasóban, hogy a szereplők elvtársnak szólítják egymást, de hogy még románok és rendőrök is… Most persze hivatkozhatnék a múltkor felemlegetett Kondor Vilmos interjúra, de most nem hazai szerző művéről lesz szó.

Tacuceanu D-237 (Európa – Fekete könyvek, 1987) című regénye, már attól is üdítő lenne, hogy valós időben játszódó krimi, ami, bármennyire is a nyolcvanas évek, még sem szocialista krimi. Mert nem hogy idegen erők nem akarják megdönteni a néphatalmat, hanem senki.

Csak az aljas emberi ösztönök, érdekek mozgatják a szálakat.

Itt esély sem látszik arra, hogy a szocializmusban automatikusan megszűnik a bűnözés. Sőt…

Apostolescu százados egy regényben két bűnügyet is megold. Egy szimplán dedukcióval megoldott rablást követően kezdődik az igazi krimi. Gyerekrablás… és persze versenyfutás az idővel, hogy a gyereket még élve megtalálják.

Apostolescu figurája valahol Vacatko tanácsos és Maigret felügyelő között van. Nem, hogy is mondjam, hogy ne legyen félreérthető… Zseninek ugyan nem nevezném, viszont tapasztalt, jól következtető, jó képességű, aprólékos és következetes rendőr, aki ismeri a bűnözőket.

Hirtelen hazai megfelelőt nem is tudok.

d237fulszoveg.jpgViszont hasonló nyomozó figurák köszönnek vissza a mai napig sorozatokból… persze, most van bennem egy kis Criminal Minds érzés, de ez persze köszönhető magának az elrablásos esetnek. Szóval a történet a legtöbb jelenleg futó bűnügyi sorozatban simán helyet kaphatna… csak akkor amerikai lenne a kétezres évekből, és nem román a nyolcvanasokból.

De be kell vallanom valami végig zavart, valahogy nem találtunk egymásra. Valahogy érezhetően nem ugyanazt a nyelvet beszéltük a fordítóval. Igazából két példa maradt meg bennem.

Egyrészt az első rablás során elvisznek egy kazettofont. Persze értem, hogy miről van szó, csak éppen ezt a szót Gyulától nyugatra nem nagyon használja senki, ez tájszó, aminek van helye, ha a szereplővel tájnyelvet beszéltet az író, vagy maga is tájnyelven ír. De a fordító ezt ne tegye, mint ahogy a fordító ne használjon oda nem illő szlenget… még akkor sem, ha egyébként azt teljesen helyesen teszi.

Mert ugyan hány krimiolvasó van azzal tisztában, hogy a "jagelló", ami egyébként a "cop" fordításaként került a regénybe civil ruhás nyomozót jelent(ett) a börtönszlegben…? Nem kellett volna túltolni.

Már csak azért sem, mert ha ezeket bosszantó apróságot kiszúrjuk az első kb tíz oldalon, akkor már végig lesz egy furcsa stichje a szövegnek, ami sokat ront az élvezeti értéken.

Egyébként most már kíváncsi vagyok a másik magyarul megjelent Apostolescu krimire, az Az Anda-akcióra is.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr718007199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.