Hecseki Boldizsár, a magyar zsaru
2015. szeptember 18. írta: regulat

Hecseki Boldizsár, a magyar zsaru

Nógrádi Gábor: Hecseki és a kedves betörők

Gyermekkorom kedvenc ifjúsági krimijeinek egyike volt a Gyermekrablás a Palánk utcában. Valahogy így kéne kezdeni ezt a bejegyzést, de be kell látnom, hogy nekem maximum a Keménykalap és krumpliorr jutott. A Palánk utcát akkor vetítették, amikor én éppen nem néztem gyerekfilmeket. Már. Még.

hecseki.jpgRáadásul Koltai Róbert, mint rendőr engem idegesített. Volna. Mert egy bemutatónál többet nem láttam belőle, de az is elég volt, hogy ne nézzem meg. Mert lássuk be, Koltairól eleve nem egy szuperzsaru jut az ember eszébe, de még csak nem is egy Pityke őrmester...

Meg kéne néznem a filmet, ma már nem zavarna a figura. Amit ráadásul remekül ellenpontoz a tulajdonképpen csak másképpen béna főnöke. Portoroki százados. Remekül megírt páros, tulajdonképpen, ha akkoriban Besson már megcsinálta volna a taxit, akkor most azzal gyanúsítanám Nógrádi Gábort, hogy Émilien és Gibert felügyelő párosát magyarította…

De nem. Nógrádi simán, kútfőből csinált egy szerethetően balfék zsarut. Ez a kedves, szórakozott, balfácán nem más, mint Hecseki Boldizsár, aki több kötet, sőt akár egy filmsorozatot is megérdemelt volna. De a gyermekrablást, csak a Hecseki és a kedves betörők (Móra. 1987) követte, mondhatjuk azt is, hogy sajnos.

Először is tisztázzuk, hogy ez a regény nem krimi, bármennyire van benne rendőr, és bűncselekmény. Ez amolyan ifjúsági akció vígjáték, amin lehet kicsit izgulni, és sokat nevetni. [Akkor meg pláne, ha emlékszik az ember a nyolcvanas évek közepére, mert korrajznak is kellemes. Még Munkácsy Kihívása, a korszak mára musicallé silányult (má'bocs!) kult krimije is beköszön szőrmentén... meg a Palánk utca is] És ennél több nem is kell, ha az ember jól akar szórakozni.

hecsekiful.jpgEszem ágában sincs elmesélni a történetet, bár, igazából abból se lenne baj, mert az író sokszor játszik a szereplők, és a kalandok adta helyzetkomikummal, amit maximum kiidézni lehetne elmesélni nem. Az pont olyan lenne, mint amikor viccet magyaráz az ember… lehet, de úgy más semmi értelme.

Ez a történet kellemes menekülés a hétköznapok elől, kinek kaland, kinek humor, kinek némi nosztalgia… ízlés szerint. És a Palánk utcai események ismerete nélkül is fogyasztható.

Örülök, hogy nem hagytam ki...

 

ps. Nógrádit felírtam magamnak, felnőtt fejjel is felüdülés.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr337798962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.