Ügyvéd krimi
2015. augusztus 02. írta: regulat

Ügyvéd krimi

Erle Stanley Gardner: A fuldokló kacsa esete (Perry Mason 20.)

Megint krimi. Vannak a műfajnak olyan darabjai, amik valahogy annak idején (már amikor tizenévesen, nagy mennyiségben olvastam bűnügyi történeteket) nem fogtak meg. Ennek elsődleges oka rendszerint, vagy az író igénytelensége, vagy a főhős szimpatikusságának a hiánya volt. Az előbbi egyszerűen rossz… a második… nos az jó kérdés.

kacsa.jpgPéldának okáért nem tudom, hogy miért nem szerettem annak Perry Masont, hiszen akkor még egy ügyvédet sem ismertem. Ma biztos, hogy az a legnagyobb bajom Masonnal, hogy celeb, és hogy a figurája pont annyira hihető, mint a Mikulás.

Most komolyan, ki látott már olyan ügyvédet, aki egyszerre egy ügyet visz, és ráér odafigyelni az ügyfelére, ne adj isten még nyomoz is… és elvei vannak!

Jó olyat már láttam, aki a Mason szerinti legfontosabb képességgel bír.. de az minden szélhámos alapvető képessége.

Amikor Perry Masont egyszer megkérdezte a titkárnője, Della Street, hogy egy ügyvédnek milyen képességre van szüksége, Mason azt felelte: – Arra, hogy bizalmat keltsen az emberekben.

(első mondat)

Igazából a legtöbb Erle Stanley Gardner regényre nem is emlékszem. Pedig valószínűleg olvastam őket. Legutóbb az A fuldokló kacsa esete (Európa – Fekete könyvek, 1975) olvasása közben döbbentem rá, hogy ez bizony újraolvasás.

Meg arra is, hogy még mindig nem vagyok elájulva Masontől.

Mondtam is a végén, hogy ez amolyan közepes tárgyalótermi bravúr, ami egyszer elmegy, vagy kétszer, ha elég időt hagy ki az ember a két olvasás között. Mondjuk olyan harminc évet.

fuldoklo.jpgViszont azt el kell ismernem, hogy valószínűleg én olvasok rosszul Gardnert. [Ezt még ki kell derítenem.] Mert Gardner, ebben a regényében mindenképp, egy alapvető tudományos, erkölcsi kérdést feszeget. Most jelesül azt, hogy létezik-e örökletes bűnözői hajlam?

Természetesen az ügyvéd Gardner a személyes meggyőződésének megfelelő választ ad, egyrészt, másrészt okítja az olvasót arról, hogy bizony a látszat csal…

Mondom nem az a nagy durranás, ahol bepillantást nyerhetünk az amerikai akármilyen osztály hétköznapjaiba, problémáiba… még csak különösen izgalmas kalandnak sem lehetünk tanúi. A rejtélyek megfejtése, meg… hagyjuk.

De van benne valami.

Például érvelést lehet belőle tanulni… az Masonnak nagyon megy. Nyomásgyakorlási szinten.

Arra jöttem rá, hogy fogok még Mason történetet olvasni, csak majd arra is figyelek, hogy mi az a jogi, erkölcsi kérdés, ami elindíthatta Gardner agyában a vezérhangyát.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr987673898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.