Alois Jirásek: A Kutyafejűek
2015. július 25. írta: regulat

Alois Jirásek: A Kutyafejűek

Ha az István a királyban Koppánynak szurkoltál, akkor ezt a könyvet szeretni fogod. Mert tulajdonképpen akkor nem zavar, hogy előre tudod a végét. Szerintem.

jirasek.jpgMondjuk, keveseknek adatik meg, hogy egy olyan történelmi regényt írjanak, amik több kort is képesek kiszolgálni. Alois Jiráseknek ez sikerült. Nem kellett mást tennie, mint egy kicsit csavarni a tényeken, és ezzel kiszolgálni az ébredő nemzeti öntudatot. Persze ez még kevés lenne, de mivel hősei parasztok, így a művel kapcsolatban a népi demokráciának sem lehetett kifogása, mert van benne osztályöntudat.

Na kérem, az van, hogy a kezembe akadt a fülszöveg szerint egyik, 1884 óta legnépszerűbb, cseh irodalmi alkotás, az A kutyafejűek (Madách, 1977). Ez pedig nem szól másról, mint a chodok (ez egy cseh nemzetiség, akik egyébként szabad parasztok voltak, amíg létezett önálló Cseh királyság) és Wolf Maximilian Laminger von Albenreuth, más néven Lomikar között. …1693-ban.

A történet, amiből Jirásek afféle hőseposzt kerített, önmagában nem egy nagy durranás. Szerintem.
Vannak a chodok, akik tulajdonképpen határőrizeti feladattal kerültek letelepítésre a Cseh-erdő mellett (azaz a bajor határnál). A katonai szolgálatért, cserébe nem volt földesúr fölöttük, tulajdonképpen önigazgatással rendelkeztek.

Ám a harmincéves háborút követően a Habsburg uralommal elvesztették kiváltságaikat. Már csak azért is, mert katonai szerepük elavult.

Ráadásul földesúrként megkapták a Lammingereket, akik közül Lomikar erősen iparosítani akart (épített textilüzemet, üveggyárat, nagyolvasztót... ez utóbbi tényről mondjuk Jirásek inkább megfeledkezik) valamint betörni chodokat, aki nyakas nép lévén szembeszálltak vele.

1693, az utolsó összetűzés. Erről szól a regény.

Főhőse Jan Sladky, más néven Kozina, a paraszt, aki amolyan muszáj Herkulesként áll a népe élére…

kutyafejuek.jpg…hogy azután elbukjon. [Nem, nem spoiler, hanem történelmi tény, hogy akasztófán végezte.]

Tényleg a régi és az új csap össze (ezért emlegetem az István a királyt), ahol a régi bukik. Csata is pont annyi van benne… igazából egyszer ütköznek meg a chodok katonasággal. Hát nem nyernek.

De a végleges vereséget a bíróság méri rájuk. [Ez sem spoiler]

A regény az ezernyolcszázas évek végén született, amikor a Monarchia népei újra elkezdenek önálló nemzetállamokról álmodni. Ezt a hangulatot lovagolja meg a szerző, méghozzá nagyon sikeresen választva a történelem folyamából a szereplőit. Így ez az aránylag akciómentes regény is könnyen sikeres lesz. különösen azért mert bár hősei elbuknak, de a legendájuk vigaszt kínál, mivel Kozina kivégzése után egy évvel beteljesült az isteni igazságszolgáltatás…

 

Szóval, ha cseh lennék, valószínűleg rajonganék a regényért, mert ugye a honfiúi érzelem... Így azonban annyira nem varázsolt el.

Ráadásul a népi felkelés meg a szívós és következetes harc kitétel a fülszövegben, azt a látszatot keltette bennem, hogy amolyan Rumcájsz, vagy legalább egy Jan Janosik, vagy Sobri Jóska, Vidróczki Marci, esetleg Rózsa Sándor lesz ez a Kozina… de nem.

Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam.

Elvégre a chodok ősei lehetnek akár…

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr837654706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.