Az indokínai klasszikus
2015. május 10. írta: regulat

Az indokínai klasszikus

Graham Greene: A csendes amerikai

Indokína… Valamikor a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején. Egy korszak vége, vagy egy korszak kezdete. Diem Bien Phu még áll. Még a Truman-doktrína sem dőlt meg… A korszakról, no meg Vietnámról, szinte mindenkinek ugyanaz a regény ugrik be…

csandes.jpgIgen, Graham Greenetől az A csendes amerikai (Kozmosz, 1977) Külön élvezet elolvasni, ahogy a könyv végén Kristó Nagy István ideológiától áthatott utószavát… Greene már-már szocialista-kommunista szent lesz általa. Na jó, ezt a vonalat hagyjuk is.

Ez az egyik olyan regény, amihez sokat, önálló gondolat gyanánt, nem tudnék hozzátenni. Elmondtak már nálam okosabb emberek mindent. Mit lehet mondani erről a szerelminek nem mondaható allegorikus háromszögről, ahol a cinikus agguló európa csap össze végső soron az ifjú és idealista amerikával a gyarmatok szívéért.

Lássuk be bár igaz, de vicces. Mint ahogy európa győzelme is.

És eszem ágában sincs a felszínes, egyfelől naiv és idealista, másrészről gátlástalan amerikáról papolni.

Megértően fordulni a cinikus európa felé…

Tulajdonképpen most (mert mintha én olvastam volna már, vagy csak filmen láttam…) ez az egész nem érdekelt. Még csak Thomas Flower kétségbeesett kapaszkodása, a boldogság reményébe, azaz Phoungba és az ópiumba sem fogott meg.

Most, mindegy volt a helyszín, mindegy volt, hogy a szereplők kit, vagy mit testesítenek meg. Most egyedül a melankolikus hangulat érdekelt.

Most krimiként olvastam.

Most Vigot volt a főszereplőm.

Vigot a rendőr.

Aki tulajdonképpen mindent tud.

…és én kedveltem ezt az unott, talán cinikus, talán kiégett, valójában vérprofi, de mégis érdektelen gyarmati tisztviselőt, aki, ha Párizsban marad még sokra vihette volna a Sûreté kötelékében.

Vigot jelenség. Egyéniség.

Kicsit olyannak olvastam, mintha ő lenne Luis Renault unokatestvére. Renault kapitány, a Casablancából…

Most nem érdekelt, hogy megváltható-e a világ. Elfogadtam, az okokat, az indokokat és nem akartam igazat adni senkinek. Most így volt jó…

És...

…csendes őszi napokon, nyári viharok után, vagy téli hófúvásban kimondottan ajánlom kezdő világmegváltóknak, vagy pozőr cinikusoknak.

Nekik van kitalálva.

Vagy nekik is.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr717447736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.