Sorozatgyilkolós
2015. március 24. írta: regulat

Sorozatgyilkolós

Kristóf Attila: A dadogó gyilkos

Korunk egyik népszerű hazai krimi írójának a műveit az olvasók ki pozitív, ki negatív felhanggal, menetrendszerűen tévésorozatokhoz, de leginkább a Gyilkos Elmék címűhöz hasonlítják. mert valahonnan csak meríteni kell az ihletet a sorozatgyilkosságokhoz…

 dadogo.jpgDe vajon mit csinált, mit vett elő az akinek Hollywood nem szállította az ihletszilánkokat. Valaki korábbi művéből szerezte az ihletet. Nekem például meggyőződésemmé vált, hogy amikor Kristóf Attila megírta az A dadogó gyilkos (Szépirodalmi, 1988) című krimijét, akkor a tudatalattijában jelen volt Rejtő Menni vagy meghalni című krimije.

Azt hiszem az előző mondatot akár spoilernek is minősíthetnénk, de mivel a regény több szálon fut, gyakorlatilag az olvasó nagyjából elég korán sejteni kezdi, hogy mi is áll a rejtély hátterében.

De aki nem akarja a poén tetemét előre látni, ha a parafrázisra utalásból nem találta ki, akkor neki, írok egy ajánlót… ami után szólok majd, hogy ne olvasson tovább…

De előtte még elmesélem, hogy én bizony kis fenntartással kezdtem bele a könyvbe, de ha már egyszer megígértem… ugyanis az első Kristóf Attila kötetbe, a Pléhkrisztusba, bizony beletört a bicskám. Ne is emlegessem… De akkor azt mondtam, hogy Kristóf Attila biztos remek krimi író… hát most megnéztem.

A történet idején (1987) az egykori „sztárnyomozó” éppen a Rendőrtiszti Főiskolán tanít, és két végzősnek egy régi esetet ad feldolgozásra…

Ez egy sorozatgyilkosság, valaki gyilkolja a taxisokat… halott tettessel. A növendékek elemzik az egykori nyomozást és valami gyanús lesz egyiküknek…

A történet egyszerre játszódik a múltban, ezt a szerző Valóság és Dokumentum címmel jelzi, a jelen, azaz az ifjoncok nyomozása a Közjáték, és a jövő a Vallomás… és esetről haladunk esetre…

No, hát ki az a hülye rutintalan olvasó, aki ebből nem sejti, hogy anno nem az igazi tettes halt meg… és ebből ki lehet számolni…

Érdemes elolvasni ezt a nyomozási történetet ad némi adalékot a népi demokrácia rendőrségéről… főleg, hogy közbeiktatódik a gyors lefolyású gyilkossági nyomozás. És ebben a könyvben kérem, a politikai korrektségre törekvés teljes hiányával… buzinak a rend felkent őrei. Nem kicsit... de ez csak amolyan érdekesség.

A spoilertől félőktől elköszönök, de még írnék arról az általam felfedezni vélt parafrázisról.

|

|

Az egyik kedvenc Rejtő regényem a már említett Menni vagy meghalni.

A történet két részre bontható az egyik Horn története a légióban, azaz hogyan alakul ki a „baráti/bajtársi” társaság, akik között két kapocs van a származás és a nő. Lesz egy közös céljuk... és a legfiatalabbat a többiek elárulják.

A másik rész, hogy évekkel később egy sorozatgyilkosság nyomozása során kiderül, hogy az áldozatok az egykori árulók… és ott is, akár itt is az a kérdés, hogy vajon ki is a gyilkos.

Ennek második résznek egy lehetséges, modernizált verziója Kristóf Attila regénye. Szerintem.

Ez egy különben jó könyv.

Különben, mert egyrészt nem tudok szabadulni a Pléhkrisztus negatív benyomásaitól, másrészt az volt az érzésem, hogy az író nem szereti a hőseit, a két diákot. És csak sejtem, hogy miért…

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr107301789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.