Öngyilkosság vagy gyilkosság?
2015. február 06. írta: regulat

Öngyilkosság vagy gyilkosság?

Bodor Pál: Kék folt

Tulajdonképpen egyértelműen azért vettem kézbe ezt a krimit, mert egykori kedvenc tárcaírómból Diurnusból, már amennyire megismertem az írásain keresztül, nem néztem ki krimit. Valami bölcselkedő, a tanulságot nem nélkülöző történetet igen, de krimit. Azt nem.

kekfolt.jpgNem csoda, ha egyből kivettem a könyvszekrényből Bodor Pál Kék folt (Magvető – Rakéta Regénytár, 1981) című kisregényét. Kicsit persze félve... hátha ez csak egy elvetélt kirándulás volt Pali bácsitól.

Nos, mondanám, hogy krimi rajongók inkább ne olvassák. Mert bár krimi, már az én fogalomkészletem szerint, de hagyományos értelemben talán mégsem az. Az csak a köntös.

És akkor tisztázzuk, hogy az én fogalmaim szerint a krimi: egy olyan történet, amelynek középpontjában egy bűnügy áll, amelyet a rejtély, a nyomozás történetét meséli el, valamely szereplő, jobbára a nyomozó (nem szükségképpen rendőr) munkáján keresztül.

Hát bűnügy van, elvégre Simon Ilona a, a nagyváradi vegyészhallgató meghalt. Valószínűleg öngyilkos lett, hiszen ezzel zárta le az ügyet annak idején a nyomozó, aki most is a történet mesélője lesz… mint író.

Miért is kerül elő az ügy tizenöt év elteltével? Mert az egykori nyomozó magában nem tudta lezárni. Mert az óta is keresi a felelőst. Mert tudja, hogy akkor és ott hibázott… Hogy ezek a hibák a „kezdőségéből” vagy az érintettségből fakadtak… ezt az olvasó talán eldöntheti a regény végére. Talán.

Naplók, jegyzőkönyvek, beszélgetések… az utolsó nap rekonstruálása a könyv. Részben. Részben Simon Ilona kívülállásának (egyesek szerint devianciájának) vizsgálata. Ahogy haladunk a könyvben értjük meg Ilonát, a sehova sem tartozót.

Aki románnak és zsidónak magyar, magyarnak román. A polgárnak proli, prolinak polgár. Aki élve jött vissza a gettóból, ahova nem értette, hogy miért kellett mennie, és azt sem értette, hogy miért élte túl… Aki nem tudta feldolgozni, megtalálni a helyét a világban.

Jellemrajzok. Jellemrajz töredékek. Hazugságok.

Mert Simon Ilonáról mindenki hazudott. Még Simon Ilona is. Valahol olvastam pont-e regény kapcsán, hogy Simon Ilona halálának az igazi tragédiája, hogy

Akit élőként nem tekint sajátjának a közössége, azt holtában sem fogja.

Aki erre a kívülállásra, ennek a kívülállásnak a tragédiájára kíváncsi, az bátran fogjon bele ebbe a krimiköntösbe bújtatott lélektani regénybe.

Ki tudja, hátha felismeri a maga Simon Ilonáját… bár megmenteni… nem hiszem, hogy meg tudná.

A Simon Ilonákat nem lehet megmenteni.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr807145803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.